„az egész világot” Mt 16,24–28
24 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 25 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? 27 Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. 28 Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.
Bibliaolvasó kalauz – Galsi Árpád
A keresztyén hit egyik legerősebb üzenete ez a látszólagos ellentmondás: Jézus követésében, keresztjének vállalásában azt találhatjuk meg, amit mindig is kerestünk, de rossz helyen. Saját életünket, értékünket, boldogságunkat, „az egész világot” (26) akarjuk megnyerni, de így nem találjuk; elveszítjük, kicsúszik a kezünkből. Amikor megváltozik keresésünk, akaratunk, törekvésünk iránya, Jézus követésében megtaláljuk saját életünket, értékünket és boldogságunkat.
RÉ 462 RÉ21 774
Napi ének: könyörgés, fohász | 468 | Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten
„…Ez volt az első oltár, amit az Úrnak épített.” 1Sám 14, 16–35
16 Amikor Saul megfigyelői a benjámini Gibeában látták, hogy a lármázó sokaság hullámzik, és ide-oda futkos, 17 ezt mondta Saul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba az embereinket, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk! A számbavételnél azután kiderült, hogy Jónátán és a fegyverhordozója nincs sehol. 18 Akkor ezt mondta Saul Ahijjának: Hozasd ide az Isten ládáját! Mert Isten ládája akkor már Izráel fiainál volt. 19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, a lárma egyre nagyobb lett a filiszteusok táborában. Azért ezt mondta Saul a papnak: Ne menj sehová! 20 Ekkor hadba szólította Saul a vele levő egész hadinépet, és megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a zűrzavar. 21 Azok a héberek, akik azelőtt a filiszteusokkal tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is átálltak Izráelhez: azokhoz, akik Saullal és Jónátánnal voltak. 22 Amikor az Efraim hegyvidékén elrejtőzött izráeliek meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok, ők is utánuk eredtek a harcba. 23 Így szabadította meg az Úr Izráelt azon a napon. A harc azonban átterjedt Bét-Ávenen túlra. 24 Az izráeliek már nagyon elcsigázottak voltak azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. 25 Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. 26 Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. 27 Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához emelte, és mindjárt felragyogott a szeme. 28 Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád megeskette a népet, hogy átkozott az az ember, aki ma enni merészel! Ezért ilyen kimerült a nép. 29 Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe! 30 Bárcsak evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Akkor most még nagyobb lehetne a filiszteusok veresége! 31 Azon a napon ugyanis Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép már nagyon kimerült. 32 Ekkor a nép rávetette magát a zsákmányra: fogták a juhokat, marhákat, borjakat, vérüket a földre folyatva vágták le őket, és a vérrel ette a nép a húst. 33 Amikor jelentették Saulnak, hogy vétkezik a nép az Úr ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek gyorsan ide egy nagy követ! 34 Majd ezt mondta Saul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki a marháját és a juhát! Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek az Úr ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész nép, ki-ki a maga marháját még azon az éjszakán, és ott vágták le. 35 Saul ugyanis oltárt épített az Úrnak. Ez volt az első oltár, amit az Úrnak épített.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…Ez volt az első oltár, amit az Úrnak épített.”
Saul nagyon felbátorodott a harcra a filiszteus előörsön aratott rajtaütés sikere miatt. Bár a szent láda nem volt velük, a harc, amit Jonathan az Úr kezébe tett, már az Úr harca volt. Saul egészen a végső győzelemig űzte katonáit, akik fizikai erejük végére érve rávetették magukat a zsákmányra és vétettek az Úr törvénye ellen (3Móz 3,17). A király megpróbálta helyreállítani a rendet, elfojtani a bűnre okot adó hibás döntés miatt elkövetett törvényszegést, és oltárt épített a bűnért való áldozat bemutatására. Az oltár többnyire megszentelt hely volt, de éppen Éli pap és fiai életében a gyalázat helyévé vált, mert azzá tették a szolgálatot végző papok. Krisztusban olyan főpapunk van, aki egyszer s mindenkorra bemutatta értünk hozott áldozatát a golgotai kereszten. „…egyetlen áldozattal örökké tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsid 10,14). Ismerjük az ég felé nyúló, lángoló szívet tartó kéz szimbólumát: Szívemet, égő áldozatul az Úrnak szentelem (Kálvin János). Megtérésünk alkalmával ez a szívátadás történik meg Isten kegyelméből, hogy Szentlelke által felépülhessen oltár-életünk. „…áron vétettetek meg: dicsőítsétek hát Istent testetekben!” (1Kor 6,20).
Mt 16,24–28
462. dicséret