„...csak Jézust egyedül” Mt 17,1–13
1 Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. 2 És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. 3 És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 4 Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 5 Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! 6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. 7 Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! 8 Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. 9 Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül. 10 Erre megkérdezték tőle tanítványai: Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? 11 Ő így válaszolt: Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. 12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. 13 Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Bibliaolvasó kalauz – Galsi Árpád
A három apostolnak rendkívüli élményben volt része, a látható és a láthatatlan, a földi és a mennyei egy pillanatra összeért, Jézus elváltozott, megjelent Mózes és Illés. A tanítványok szerettek volna itt maradni, de ehelyett feladatot kaptak: hitben járó tanítványi életet. Mi is keressük, és megtalálhatjuk a keresztyén evangélium szent egyszerűségét: „...csak Jézust egyedül” (8).
RÉ 468 RÉ21 630
Zsoltár vasárnapra | 71 | Tebenned bízom, én Istenem
„A filiszteus háború…, amíg Saul élt, egyre súlyosbodott.” 1Sám 14, 36 – 52
36 Azután ezt mondta Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg közülük senkit! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod! De a pap ezt mondta: Járuljunk előbb oda az Istenhez! 37 Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De Isten egész nap nem válaszolt neki. 38 Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma? 39 Mert az élő Úrra, Izráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Jónátán követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki. 40 Akkor ezt mondta egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Saulnak: Tégy úgy, ahogyan jónak látod! 41 Akkor ezt mondta Saul az Úrnak: Izráel Istene, tárd fel az igazságot! És a sors Jónátánra meg Saulra esett, a nép pedig ártatlannak bizonyult. 42 Saul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és Jónátán fiam között! És a sors Jónátánra esett. 43 Saul ezt mondta Jónátánnak: Valld be nekem, mit tettél? Jónátán be is vallotta, és ezt mondta: A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni. 44 Saul ezt mondta: Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jónátán! 45 A nép azonban azt mondta Saulnak: Jónátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő Úrra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól. 46 Ekkor Saul felhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre. 47 Miután Saul átvette Izráel felett a királyi hatalmat, harcba szállt minden ellenségével körös-körül: Móábbal, az ammóniakkal, Edómmal, Cóbá királyával és a filiszteusokkal. Ahol csak megfordult, mindenütt győzelmet aratott. 48 Derekasan hadakozott, megverte az amálékiakat, és megmentette Izráelt fosztogatói kezéből. 49 Saul fiai ezek voltak: Jónátán, Jisví és Malkísúa. Két lánya közül az idősebb neve Mérab, a kisebbiké pedig Míkal volt. 50 Saul feleségének a neve Ahínóam volt, Ahímaac leánya. Hadseregparancsnokának a neve Abnér volt, aki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia. 51 Kís, Saul apja és Nér, Abnér apja is Abíél fiai voltak. 52 A filiszteus háború azonban, amíg Saul élt, egyre csak súlyosbodott. Ezért ha meglátott Saul egy-egy erős vagy bátor embert, azt maga mellé vette.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„A filiszteus háború…, amíg Saul élt, egyre súlyosbodott.”
Jonathan élete egy hajszálon függött, amikor sorsvetéssel kiderült, hogy ő volt az, aki megszegte apja esztelen parancsát. A szentíró elmondja, hogy nem hallhatta, amikor pedig tudtára adták, szerencsétlen döntésnek minősítette, ami végül bűnbe vitte az izráelitákat az Úr előtt. Saul az engedetlen fiút látja Jonathanban, aki az ő szavának ellenszegült, a nép azonban a hőst látja, akit Isten vezetett a harcban, mert a győzelmet „Isten segítségével vitte véghez…” (45). Miután a filiszteusok elhagyták az izráeli területeket, Saul más ellenség ellen fordult; harcolt és győzött Móáb és az ammoniták felett, és megverte az amálekitákat. Szüksége volt erős harcosokra, egyre több ilyennel vette magát körül. Egy királynak könnyű embereket toborozni, mert amíg a jólét, a pénz, a hatalom imádata mindent érvénytelenít sokak életében, nem számít más. Saul már nem az Úr harcait harcolja, hanem saját harcaiba visz bele másokat. Mi is értjük, és sokszor gyakoroljuk ezt. Saját, sokszor vélt igazságunk mellé állítunk embereket, és harcba visszük őket ártatlanokkal szemben. Sokan azt sem tudják, miért hadakoznak. Amikor egyre súlyosbodnak a lelki, testi, szellemi harcaink, gondoljuk végig, kinek a harcába álltunk bele. Saját harcainkat vagy az Úr harcát harcoljuk?
Mt 17,1–13
468. dicséret