„Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek…” Mt 18,21–35
21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? 22 Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. 24 Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. 26 A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33 Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34 És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. 35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek…” (35). Sokkoló befejezést kapott ez a történet. Kibillent bennünket abból a kényelmes elképzelésünkből, hogy Isten olyan, mint egy kedves, szenilis nagypapa, aki akkor is megsimogatja a buksinkat, ha mi könyörtelenek vagyunk egymással. A rossz hír az evangélium sok-sok jó híre között az, hogy Isten nem ilyen. Nem az a „dolga”, hogy megbocsásson irgalmatlan gyermekeinek, hanem az a felelőssége, hogy emlékeztessen a kötelességünkre: megbocsátani egymásnak.
RÉ 91 RÉ21 91 • IÉ 2Kor 6,1–10 • Zsolt 91
Himnusz böjti időben | 463 | Ó, mennyeknek fényessége
Heti zsoltárének | 91 | Aki a felséges Úrnak
Imádkozzunk a Biblia fordításáért, terjesztéséért és tanításáért szerte a világon.
Hálaáldozatunkkal támogassuk a Magyar Bibliatársulat bibliamissziós szolgálatát a bibliavasárnapi perselypénzen keresztül.
„Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni.” 1Sám 20,1–34
1 Dávid ezután elmenekült a Rámá mellett levő Nájótból. Elment, és ezt mondta Jónátánnak: Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy az életemre tör? 2 Ő azt felelte neki: Dehogy fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! 3 De Dávid meg is esküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy irántam, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik. De az élő Úrra és az életemre mondom, hogy csak egy lépés választ el engem a haláltól! 4 Jónátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! 5 Akkor Dávid ezt mondta Jónátánnak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig! 6 Ha apád kérdezősködik utánam, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Betlehembe, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 7 Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy eldöntött dolog nála a pusztulásom. 8 Akkor mutasd meg hűségedet szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget az Úr előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? 9 De Jónátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha megtudom, hogy apám veled szemben ilyen gonoszságra határozta el magát, akkor megmondom neked. 10 Dávid megkérdezte Jónátánt: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? 11 Jónátán így felelt Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre. 12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az Úrra, Izráel Istenére fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. 13 Úgy segítse meg az Úr Jónátánt most és ezután is, hogy a tudomásodra hozom, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével! Legyen veled az Úr, ahogyan apámmal volt. 14 Ha életben maradok, bánj velem az Úr szeretetével, de ha meghalok, 15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az Úr. 17 Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot. 18 Azután ezt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz. 19 Holnapután jöjj ide sietve, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal, és várj ott az Ezel nevű kő mellett. 20 Én pedig három nyilat lövök arrafelé, mintha célba lőnék. 21 Azután majd utánuk küldök egy fiút: Eredj, keresd meg a nyilakat! És ha ezt mondom a fiúnak: Mögötted vannak a nyilak, szedd föl őket! – akkor előjöhetsz, mert az élő Úrra mondom, hogy biztonságban vagy, és nincs semmi baj. 22 Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! – akkor menj el, mert az Úr elküld téged. 23 Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanú közöttünk mindörökre. 24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült, hogy egyék. 25 Leült a király a székére, mint máskor, a fal melletti székre; vele szembe Jónátán, Saul mellé pedig Abnér ült; Dávid helye azonban üresen maradt. 26 De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta: Történhetett vele valami, ezért nem tiszta. Igen, biztosan nem tiszta! 27 Amikor azonban másnap, az újhold utáni napon is üresen maradt Dávid helye, ezt kérdezte Saul a fiától, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia se tegnap, se ma az étkezésre? 28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy elmehessen Betlehembe. 29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám. Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához. 30 Akkor elöntötte Sault a düh Jónátán miatt, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. 31 Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! 32 Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? 33 Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónátán, hogy apja elhatározta Dávid megölését. 34 Majd fölkelt Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(32–33) „Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni.” (1Sám 20,1–34)
„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek!” (Lk 9,55) – mondja Jézus tanítványainak, akik miután egy samáriai faluban nem adnak nekik éjszakai szállást, vérig sértődve tüzet kérnek az égből, hogy az eméssze meg az őket elutasítani merészelőket. Micsoda elvakultságot eredményez Saulban a Dávid iránt érzett féltékenység, hogy még saját fiának is nekitámad, amikor az meg meri kérdőjelezni apja szándékának jogosságát?
Micsoda indulat tud esetleg bennünk is támadni, akár csip-csup ügyek, bántalmak, sértések, hétköznapi nyűgök miatt is! Amikor bevág elénk valaki a sorba; amikor kiderül, valaki a másik oldalra szavaz; amikor valaki mondta, de nem tette meg; amikor elutasítják, megkérdőjelezik tévedhetetlenként dédelgetett álláspontunkat.
„Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse” (Lk 9,56) – folytatja fenti mondatát Jézus. A jézusi indulat nem fizet rosszal a rosszért. Valóban csak az ő indulata és az ő Lelke tehet bennünket is képessé, hogy uralkodni tudjunk megromlott emberi természetünk heveskedő voltán, és ellentálljunk az ebből fakadó elvakult és végeredményben minket károsító tetteinknek. Kérjük ezt tőle ma is!