„...elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit" Mt 21,33–46
33 Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott. 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35 A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek. 36 Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38 De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség. 39 Majd megragadták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40 Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal? 41 Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében. 42 Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”? 43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. 44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja. 45 Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46 El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Bibliaolvasó Kalauz – Ferenczi Zoltán igemagyaráza
Igazi böjti dráma ez, amelyben a várt örökös (38) fájdalmat okoz (42). A fájdalom oka, hogy az örökséget nem lehet erőszakkal megszerezni (38b). Az egyház hányszor adta már fel örök érvényű értékeit a birtoklás, a hatalom vagy a pénz reményében? Pedig az örökösök (eredetiben: klérus) feladata az örökség megtartása. Aki ezt feladja, attól távol kerül Isten királyi uralma (43a), mert az erővel elorozott hatalom megvan ugyan, de a gyümölcs – a lényeg – hiányzik.
RÉ 63 RÉ21 63 • IÉ 1Kir 19,1–8(9–13a) • Zsolt 63
Zsoltárdicséret | 154 | Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek
Heti zsoltárének | 63 | Isten, te vagy én Istenem
„Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.” 1Sám 30,1–15
1 Mire Dávid harmadnapra embereivel együtt Ciklágba érkezett, az amálékiak betörtek a Délvidékre meg Ciklágba, földúlták és fölperzselték Ciklágot. 2 Fogságba vitték az ottani asszonyokat; nem öltek meg sem kicsinyt, sem nagyot, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra. 3 Amikor Dávid embereivel együtt megérkezett a városba, látták, hogy azt fölperzselték, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba hurcolták. 4 Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végül erejük sem maradt a sírásra. 5 Dávid két feleségét is fogságba hurcolták: a jezréeli Ahínóamot és Abígajilt, a karmeli Nábál volt feleségét. 6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.
7 Ezt mondta Dávid Ebjátár papnak, Ahímelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ebjátár odavitte Dávidnak az éfódot. 8 Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred őket, és kiszabadíthatod a tieidet. 9 Akkor elindult Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, egy részük megállt. 10 Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, hiszen kétszázan megálltak: ezek túl fáradtak voltak már ahhoz, hogy átkelhessenek a Beszór-patakon. 11 Akkor találtak a mezőn egy egyiptomi embert, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és megitatták vízzel. 12 Adtak neki egy fügekalácsot és két szőlőkalácsot. Ő evett, és magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. 13 Dávid ezt kérdezte tőle: Ki a gazdád, és hová való vagy? Ő így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok, egy amáléki ember szolgája, de itthagyott a gazdám, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem. 14 Betörtünk a kerétiek déli vidékére meg Júda és Káléb déli területére, és felperzseltük Ciklágot. 15 Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz bennünket ahhoz a rablócsapathoz? Az így felelt: Esküdj meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem szolgáltatsz vissza engem a gazdámnak, és akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(6) „Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.” (1Sám 30,1–15)
Miután Dávidnak sikerül elkerülnie, hogy a filiszteusokkal együtt vonuljon hadba saját népe ellen, hazatér ideiglenes otthonába, Ciklágba. Otthon tragikus kép fogadja. Harcosainak távollétét kihasználva a kor hírhedt rabszolga-kereskedői, az amálekiták törtek be a városba és elhurcolták az otthon maradt gyerekeket és asszonyokat. Támadásuk a „szemet szemért” elv alapján még akár jogosnak is lenne mondható, hiszen korábban Dávid is szívesen fosztogatta az ő területeiket.
A férfiak elkeseredése óriási: „végül erejük sem maradt a sírásra” (4). Sőt mi több, a tragédia okát Dávidban látják, ellene fordulnak, a halálát kívánják, meg akarják kövezni. Mintha a pusztai vándorlásnak azok a jelenetei elevenednének meg újra, amikor a nép a kapott jót és sikert természetesnek veszi, de ha nehézsége van, lázad, bűnbakot keres, és vezetőjére támad. Lehet-e kiút ebből a helyzetből? „Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól” (6). Isten, az elveszett ügyek és helyzetek megmentője lép megint közbe. Kivonja Dávidot kétségbeeséséből. Tettekre sarkallja. Dávid kérdezi, és ő válaszol. Isten ma nekünk is ezt üzeni. Ő az elveszett helyzetek megmentője. Ő adhat kiutat, felemelkedést, megoldást.