„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!" Mt 23,1–12
1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: 2 Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. 3 Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. 4 Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. 5 Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; 6 a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; 7 szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. 8 De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. 10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. 11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! 12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Bibliaolvasó Kalauz – Ferenczi Zoltán
Jézus anyanyelvén a teher és a törvény szavak (4) – egyetlen, alig hallható mássalhangzó-módosulást leszámítva – ugyanúgy hangzottak. Mert van úgy, hogy a törvény öncélúvá lesz: a látszat (5), a nagy tisztelet megkövetelése (6) a tekintély (7) eszközévé válik. Amire Jézus int: nehogy a törvény legyen az az eszköz, amely a másik fölé helyez bennünket (11).
RÉ 29 RÉ21 29
Zsoltár vasárnapra | 122 | Örvendek az én szívembe’
„Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek?” 2Sám 2,12–32
12 Egyszer Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanajimból Gibeón felé. 13 Jóáb, Cerújá fia is kivonult Dávid szolgáival, és összetalálkoztak a gibeóni tónál. Ezek a tavon innen, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el. 14 Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljanak ki a legények, és tartsanak nekünk egy kis harci bemutatót! Jóáb ezt felelte: Rendben! 15 Előálltak tehát néhányan, és átmentek Benjáminból, Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből szám szerint tizenketten, és Dávid emberei közül is tizenketten. 16 Mindegyik megragadta ellenfelének a fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgyhogy együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrímnak; ez Gibeónban van. 17 Ekkor igen heves harc bontakozott ki, Dávid szolgái pedig megverték Abnért és az izráelieket. 18 Ott volt Cerújá három fia: Jóáb, Abísaj és Aszáél. Aszáél gyors futó volt, akár a mezőn szökellő gazella. 19 Aszáél üldözőbe vette Abnért, és nem tágított semerre Abnér mögül. 20 Abnér hátrafordult, és ezt mondta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. 21 Akkor ezt mondta neki Abnér: Eredj máshová, ragadj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem tágított mögüle. 22 Abnér újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe? 23 De ő csak nem akart elmaradni. Ekkor Abnér a lándzsa végével úgy hasba döfte, hogy a lándzsa a hátán jött ki, összerogyott, és azonnal meghalt. És akik arra a helyre értek, ahol Aszáél összerogyott és meghalt, mind megálltak. 24 Jóáb és Abísaj azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Gibat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van. 25 Ekkor összegyűltek a benjáminiak Abnér mögött, és zárt alakzatba rendeződve felsorakoztak egy domb tetején. 26 Odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza, és ne üldözze tovább testvéreit? 27 Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha nem szóltál volna, a hadinép reggelig sem hagyott volna fel testvérei üldözésével! 28 Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot. 29 Abnér és emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arábá-völgyben, majd átkeltek a Jordánon, és végigmenve a völgyszoroson megérkeztek Mahanajimba. 30 Jóáb is visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet, és Dávid szolgái közül tizenkilencen hiányoztak, meg Aszáél. 31 De Dávid szolgái is vágtak le benjáminiakat, úgyhogy Abnér embereiből háromszázhatvanan haltak meg. 32 Aszáélt pedig magukkal vitték, és eltemették apja sírjába Betlehemben. Jóáb és emberei pedig egész éjjel meneteltek, és virradatkor értek Hebrónba.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(26) „Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek?” (2Sám 2,12–32)
Testvérháború. Dávid és Isbóset katonái királyaik nélkül vonulnak ki a határvidékre, és találkoznak egymással a gibeóni tónál. Talán nem is bántanák egymást, de Isbóset becsvágyó tábornoka, Abnér harci játékra hívja ki Dávid tábornokát Joábot. Játék a tűzzel. A „harci bemutató” elfajul, a szemlélők is elveszítik önuralmukat, egymásnak esnek. Így indul meg a háború. A kis tűz az egész erdőt felemészti. A két tábornok felelőtlen rivalizálása sokak életébe kerül. Istennek ezért is van haragja az emberi gőggel, hatalomvággyal szemben. Lavinát indít el, ezt aztán már csak nehezen lehet megállítani: rombol életeket, sorsokat, lelkiekben és testiekben egyaránt.
Akinek az élete felett Jézus uralkodik, esélyt kap arra, hogy ő is uralkodni tudjon magán. Uralkodjon indulatosságán, felcsattanásain, megromlott emberi természete átkain. Másokat is szem előtt tartva, felelősségteljesen éljen. Ne szítsa a feszültségeket, hanem ameddig szava elér, simítsa inkább el azokat. Szolgálja Isten akaratát, ami nyugalom, béke, élet.