„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok...” Mt 23,29–36
29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, 30 és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. 31 Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. 32 Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33 Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34 Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, 35 hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. 36 Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila
Miben segítettek bennünket fogadkozásaink (30)? Bizonyára rövid lesz a válaszunk, ha merünk őszinték lenni. Bizonygathatjuk, hogy mi mások vagyunk, mint elődeink, de be is ismerhetjük: mi az ő utódaik vagyunk. A tagadással, hárítással átmentjük és továbbgörgetjük a generációs bűnöket. Felvállalhatjuk, és Isten elé vihetjük családi, gyülekezeti, egyházi, nemzeti bűneinket (Neh 1,6b), hiszen minket is felvállalt Krisztus.
RÉ 11 RÉ21 11
Könyörgés böjti időben | 475 | Én Istenem! Sok nagy bűnöm
„De megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint!” 2Sám 3,22–39
22 Amikor Dávid szolgái meg Jóáb megjöttek a portyából, sok zsákmányt hozva magukkal, Abnér már nem volt Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és elment békével. 23 Amikor Jóáb és egész serege megérkezett, jelentették Jóábnak: Abnér, Nér fia itt járt a királynál, de ő elbocsátotta, és elment békével. 24 Jóáb bement a királyhoz, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! 25 Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz. 26 Ezzel Jóáb kiment Dávidtól. De követeket küldött Abnér után, akik a Szirá-kúttól visszahozták őt. Dávid azonban nem tudott erről. 27 Amikor Abnér visszatért Hebrónba, Jóáb félrevonta őt a kapuban, mintha titokban akarna vele beszélni, és ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért. 28 Amikor ezt Dávid később meghallotta, kijelentette: Örökre ártatlan vagyok az Úr előtt országommal együtt Abnér, Nér fia vérének a kiontásában. 29 Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Jóáb házából a folyásos, a kiütéses, a mankón járó, a fegyverrel legyilkolt és a kenyérben szűkölködő! 30 Azért gyilkolta meg Abnért Jóáb és testvére, Abísaj, mert az harc közben megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban. 31 Akkor Dávid ezt parancsolta Jóábnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat, öltözzetek zsákruhába, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig ott ment a halottvivők mögött. 32 Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. 33 A király ezzel az énekkel siratta el Abnért: Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! 34 Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnok emberek ejtettek el. Ekkor még jobban siratta őt az egész nép. 35 Még aznap eljött az egész nép, hogy étellel erősítsék Dávidot. Dávid azonban megesküdött: Úgy segítsen Isten most és ezután is, hogy napnyugtáig nem eszem sem kenyeret, sem semmi mást! 36 Amikor megtudta ezt az egész nép, helyeselte, ahogyan helyeselte az egész nép mindazt, amit a király tett. 37 És megértette az egész nép, egész Izráel, hogy nem volt köze a királynak Abnér, Nér fia meggyilkolásához. 38 A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! 39 Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. De megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint!
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(39) „De megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint!” (2Sám 3,22–39)
Abnér megelégedve indul haza Dávidtól. Árulása sikerrel járt, Ísbóset sértő megjegyzése miatt Izráel és Benjámin törzseit átállította Dávid pártjára. Közben személyes ambícióinak útját is elegyengette: biztos benne, hogy köpönyegforgatásáért Dávid eljövendő királyságában jut neki valamilyen befolyásos szerep. Teljes a siker. Mindebben pedig ráadásul úgy mutatta meg magát, mint Isten akaratának véghez vivőjét, az egység és béke hírnökét. A látszat tökéletes.
Csak azzal nem számolt, hogy Isten nem a látszatok, hanem a szív valódi szándékai szerint ítél. Abnér Isten terve szerinti cselekedeteit is megrontja azok önző és számító szándéka. Isten ügyében forgolódik, de Isten nélkül. Isten képviseletében tetszeleg, de közben nem törődik azzal, hogy tőle múltbeli bűnei bocsánatát kérje. A múltbeli bűnök pedig utolérik. A korábbi harcokban kegyetlenül meggyilkolta Jóáb testvérét, Aszáélt. A bosszúszomjas testvér elégtételt vesz most rajta.
Örök figyelmeztetés ez: Isten ügyében csak Istenért és Istennel szabad forgolódni.