„Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok.” Mt 23,37–24,2
37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. 39 Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
1 Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila
Nehezen értelmezzük magunkra az igét (37), mert papírforma szerint mindnyájan azt akarjuk, hogy Isten összegyűjtse népét. Azonban, ha számba vesszük, hogy mire vagyunk büszkék, mit mutogatnánk meg Jézusnak és egymásnak, akkor lehet, hogy mi is az épületeknél kötnénk ki: nézd a templomunkat, az iskolát, a szeretetotthont... Mi kellene ahhoz, hogy a mulandó helyett az örök életre megmaradóval lépjünk Jézushoz, mondván, hogy „Urunk, nézd, ezt Lelked munkálta ki bennünk...”?
RÉ 60 RÉ21 60
Bűnbánati zsoltár | 188 | Felséges Isten, hozzád kiáltunk
„Bosszút állt az Úr a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain.” 2Sám 4
1 Amikor Saul fia meghallotta, hogy meghalt Abnér Hebrónban, elcsüggedt, és megrémült egész Izráel. 2 Volt Saul fiának két embere, portyázó csapatok vezérei: az egyiknek Baaná, a másiknak Rékáb volt a neve. A beéróti Rimmón fiai voltak, Benjámin fiai közül. Mert Beérót is Benjáminhoz tartozott, 3 később aztán a beérótiak Gittajimba menekültek, és ott élnek jövevényként mindmáig. 4 Volt Jónátánnak, Saul fiának egy mindkét lábára béna fia, aki ötesztendős volt, amikor megjött a hír Jezréelből Saulról és Jónátánról. Akkor fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult. Mefíbóset volt a neve. 5 Elmentek tehát a beéróti Rimmón fiai, Rékáb és Baaná, és bementek Ísbóset házába, a legnagyobb hőség idején, amikor ő déli álmát aludta. 6 Bementek a ház belsejébe, mintha búzát vittek volna, és hasba döfték. Azután elmenekült Rékáb és testvére, Baaná. 7 Amikor ugyanis bementek a házba, ő hálószobájában az ágyon feküdt. Ledöfték, megölték, és levágták a fejét. Azután magukhoz vették a fejét, és egész éjjel meneteltek az Arábá-völgyön át. 8 Elvitték Ísbóset fejét Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták a királynak: Saul, a te ellenséged az életedre tört: íme, itt van az ő fiának, Ísbósetnek a feje! Bosszút állt az Úr a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain. 9 Dávid azonban így felelt Rékábnak és testvérének, Baanának, a beéróti Rimmón fiainak: Az élő Úrra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, 10 hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és azt gondolta, hogy örömhírt hozott, és ezért majd megjutalmazom. 11 Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?! 12 Akkor Dávid parancsára legényei felkoncolták őket. Kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebrónban a tó mellett. Ísbóset fejét pedig elvitték, és eltemették Abnér sírjába Hebrónban.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(8) „Bosszút állt az Úr a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain.” (2Sám 4,1–12)
Amikor Saul életét vesztette a filiszteusok elleni csatában, a Gilbóa-hegyen egy amálekita hullarabló, azt gondolva, hogy ezzel érdemeket szerezhet Dávid előtt, azt állította, Saul az ő kezétől esett el. Csalódnia kellett. Dávid nem jutalmazta meg, éppen ellenkezőleg, megölette, mint olyat, aki kezet mert emelni Isten felkentjére.
Most megismétli magát a történelem. Kihasználva az Abnér halála utáni káoszt, két idegen zsoldos is úgy gondolja, megcsinálhatja a maga szerencséjét. Csellel behatolnak Ísbóset palotájába, és álmában megölik a királyt. Dávid elé járulnak vélt jutalmukért. Abnérhoz hasonlóan tettüknek isteni igazolást adnak: úgy állítják be magukat, mintha ők volnának a Saul házát ért isteni bosszú eszközei. Dávid azonban most is úgy ítél, mint az első esetben. Keményen megbosszulja a szent önigazolással elkövetett önös politikai gyilkosságot. Ismételten megmutatja, hogy nem tűr meg ilyenfajta hamis cselekedetet. Az ő hatalma nem aljas, orvgyilkosságokon alapuló hatalom.
Rámutat mindez arra: lehet ugyan, hogy Isten felhasználja a rosszat is örök terve véghezvitelében, de ez nem igazolja a gonoszak cselekedeteit, nem ad felhatalmazást és igazolást senkinek a rosszra.