„...a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet...” Róm 5,1–11
1 Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3 Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. 7 Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„...a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet...” (3–4). Az élet nehézségeinek keresztyén értelmezése nem az, hogy Isten teszteli a hitünket és a kitartásunkat. Az ige szerint a megpróbáltatások a Szentlélek egyik legszebb ajándékát, a reménységet hozzák létre bennünk azáltal, hogy Isten szerető gondviselését tapasztaljuk meg a legnehezebb helyzetekben is. Menjünk végig életünk kihívásokkal teli szakaszain is Isten kezét fogva, hogy ne megtörve, keserűséggel, hanem reménységgel keveredjünk ki belőlük.
RÉ 346 RÉ21 456
Zsoltárdicséret | 178 | Én lelkem, áldva áldjad szép énekszóval Istened!
„Ti az én testvéreim vagytok...” 2Sám 19,9b–15
9b Az egész hadinépnek pedig kihirdették, hogy a király a kapuban ül, és az egész hadinép a király elé járult. Izráel tehát menekült, ki-ki a maga otthonába. 10 És civakodás kezdődött Izráel népének törzsei között, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. 11 De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Mire vártok hát, miért nem hozzuk vissza a királyt? 12 Dávid király pedig ezt az üzenetet küldte Cádók és Ebjátár papoknak: Így beszéljetek Júda véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a királyi udvarba annak a híre, amiről egész Izráel beszél. 13 Ti az én testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában? 14 Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben. 15 Így nyerte meg egy emberként minden júdai szívét, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza minden embereddel együtt!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(13) „Ti az én testvéreim vagytok...” (2Sám 19, 9b–15)
Dávid ideiglenesen Mahanajimban rendezkedik be, mint egykor Isbóset (vö. 2,8), itt vár a törzsek hívó szavára. Amint az lenni szokott, a levert lázadás után az északi országrészben heves vita alakul ki a Dávid királytól való elszakadás értelméről. Megemlékeznek érdemeiről (külpolitikai stabilitás), és arra biztatják a törzsek vezetőit, hogy a királyt mégis hívják vissza a trónra (11). Érdekes módon nem félnek a király bosszújától – talán azért sem, mert tudják: ők a birodalom legnagyobb népközössége. Délen Júda törzsének (Dávid hazája!) vénei még nem jutottak ilyen döntésre. Dávid a két jeruzsálemi főpapot kéri meg, segítsenek oldalára állítani a véneket (12.13). Júdaiként elsősorban a közöttük levő vérségi-rokoni kapcsolatokra utal. Szilárd kormányzást csak úgy tud kialakítani, ha ez a mindennél erősebb rokoni kapcsolatrendszer ott van háttérként kormányzása mögött. Ehhez viszont meg kell nyernie a júdaiak erős emberét, Amászát, Absolon volt vezérét (17,25). Esküvel ígéri meg neki, hogy Jóáb helyett ő lesz a hadsereg parancsnoka (14). Ezt Amászá el is fogadja, a júdaiak pedig egy emberként hívják vissza Dávidot a trónra (15).
Dávid államférfihoz méltó módon nem áll bosszút a lázadókon. Tudja, bármely „igazságos” háborúnál többet ér az igazságos béke.