„...egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá lett” Róm 5,12–21
12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. 13 Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. 14 Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljövendőnek. 15 De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. 16 És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. 17 Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. 18 Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. 19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. 20 Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; 21 hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„...egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá lett” (18). Ádám és Jézus összehasonlítása egyrészt azt mutatja meg nekünk, hogy nemcsak a bűn terjedt el egy emberről az egész emberiségre, hanem ugyanúgy Isten kegyelme is. Másrészt ennek az igének minden szava Krisztus dicséretét zengi. Krisztusban lett lehetőségünk arra, hogy hitetlenből hívők, bűnösből igaz emberek legyünk. Hála neked, Urunk!
RÉ 458 RÉ21 757
Húsvéti ének | 506 | Krisztus, ím, feltámada
„Tudja a te szolgád, hogy vétkezett…” 2Sám 19,16–31
16 Visszaindult tehát a király, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek, hogy elébe menjenek a királynak, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon. 17 A benjámini Simí, Gérá fia is sietve elment Bahúrímból a júdaiakkal együtt Dávid király elé. 18 Ezer benjámini ember volt vele, továbbá Cíbá, Saul házának a szolgája, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt. Még a király előtt odaértek a Jordánhoz, 19 átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király háza népét, és megtegyék, amit csak jónak lát. Simí, Gérá fia pedig leborult a király előtt, amikor átkelt a Jordánon. 20 Ezt mondta a királynak: Ne rója fel bűnül az én uram, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett el a te szolgád akkor, amikor eltávozott az én uram, királyom Jeruzsálemből! Ne vegye azt szívére a király! 21 Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én jöttem ma elsőnek József egész házából, hogy elébe menjek az én uramnak, királyomnak! 22 De megszólalt Abísaj, Cerújá fia, és ezt mondta: Hát nem kell Simínek meghalnia azért, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét? 23 Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel királya! 24 Simínek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király. 25 Mefíbóset, Saul fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát, nem gondozta a szakállát, és nem mosatta a ruháját attól fogva, hogy a király elment, egészen addig, amíg békességben meg nem érkezett. 26 Amikor aztán Jeruzsálemben a király elé érkezett, megkérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem, Mefíbóset? 27 Ő így felelt: Uram, királyom, becsapott engem a szolgám. Mert én, a te szolgád, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a királlyal, mert béna a te szolgád. 28 Ő azonban rágalmazta szolgádat az én uram, királyom előtt. De az én uram, királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod! 29 Mert apám egész háza népe nem várhatott mást az én uramtól, királyomtól, mint halált, te mégis azok közé ültetted szolgádat, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát, hogy még panaszkodjam a királynak? 30 Akkor ezt mondta neki a király: Nem is kell többet mondanod! Kijelentem, hogy te és Cíbá osztozni fogtok a mezőn! 31 Mefíbóset ezt felelte a királynak: Akár az egészet is elveheti, csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(21) „Tudja a te szolgád, hogy vétkezett…” (2Sám 19,16–31)
Nagy a forgalom a „damaszkuszi úton”: mindenki a Jordán folyóhoz siet, a hazatérő Dávid király fogadására. Simí nem is olyan régen még átkot szórt a menekülő királyra, most ott van ezer benjamini emberével és Cíbával (17kk). Megérkezik Gilgálba a teljes júdai sereg, sőt az izráeliek „fél” serege is (41), hogy köszöntsék a régi-új királyt, és segítsék Dávid udvari népét a Jordánon átkelésben. Dávid számára a kegyelem gyakorlásának áldott pillanata a különféle emberekkel való találkozás. Elsőként Simí borul elé, bocsánatért esedezve a korábbi magatartása miatt. Abísaj most is, mint annak idején (16,22) halállal büntetné az Úr felkentjére átkot mondót (22). Dávid „kísértőnek” mondja Abísajt, mert jogtalansággal nem lehet birodalmat építeni, csak nagyvonalú megbocsátással: aki nincs ellene, annak van helye a birodalomban. Simínek is (24). Más a helyzet Mefíbósettel, aki annak idején nem ment a királlyal. Védekezése leleplezi Cíbá korábbi hazugságát (26k), amely alapján Dávid megfosztotta őt ősi birtokától (16,4). Dávid elismeri Mefíbóset ártatlanságát, de nem felejti Cíbá segítségét sem (16,2): a két személy fele-fele arányban osztozhat a birtokon (31). Dávid döntésében érvényesül az igazság, a szeretet és az előrelátás, továbbra is egybekötve a két ember sorsát.