„Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna” Róm 9,6–13
6 Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7 és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 8 Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9 Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.” 10 Sőt, Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant fiakat, Izsáktól, a mi atyánktól. 11 Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, 12 nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”, 13 amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna” (6). A megbízhatóság életünk kulcskérdésévé lett. Úgy tűnik, ma nagyon könnyű eljátszani. Az ebből fakadó csalódások sokszor keserves helyzetet teremtenek. Kétségeskedésünk utolsó mozzanata, ha Isten igéje erejét, azaz szavahihetőségét kérdőjelezzük meg. Nemrég egy ember, aki a halál torkából menekült meg, Isten erején gúnyolódó szavakat suttogott nekem, amikor meglátogattam. Az ott és akkor felolvasott ige azonban nem veszítette el erejét, és a betegnek új életet adott. Ma testvéremmel együtt vallom: a boldog élet alapja az a bizalom, hogy Isten ígéretei ma is igazak, és kezében tartja életünket.
RÉ 23 RÉ21 23 • IÉ 1Móz 1,1–4a. 26–31a. 2,1–4 • Zsolt 23
Húsvéti ének | 510 |Dicsőség néked, Istenünk
Heti zsoltárének | 23 |Az Úr énnékem őriző pásztorom
„… és a hettita Úriás.” 2Sám 23,8–39
8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le. 9 Azután Eleázár, Ahóhí fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak, 10 de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni. 11 A következő volt Sammá, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől, 12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. 13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. 14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. 15 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! 16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, 17 és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. 18 Abísaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt a harminc vezér parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a harmincak között. 19 A harmincak között ő volt a legtekintélyesebb, ezért lett a parancsnokuk; ám az előző háromnak nem ért a nyomába. 20 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. 21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. 22 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. 23 Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 24 Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 25 a haródi Sammá, a haródi Elíká, 26 a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia, 27 az anátóti Abíezer, a húsái Mebunnaj, 28 az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj, 29 a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia, 30 a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj, 31 az arbai Abíalbón, a bahúrími Azmávet, 32 a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia, 33 a harári Sammá, az arári Ahíám, Sárár fia, 34 a maakái Elífelet, Ahaszbaj fia, a gilói Elíám, Ahítófel fia, 35 a karmeli Hecró, az arbai Paaraj, 36 a cóbái Jigál, Nátán fia, a gádi Bání, 37 az ammóni Celek meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, 38 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb 39 és a hettita Úriás. Összesen tehát harmincheten voltak.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(39) „… és a hettita Úriás.” (2Sám 23, 8–39)
Sok templom közelében van emlékhely, vagy a templomon belül is emléktábla a háborúban elesett hősök neveivel. Minden név mögött egy tragédia, egy élettörténet. Igeszakaszunkban Dávid király vitézeit sorolják fel. Valamiféle összegzése a királyságának: nélkülük nem lehetett volna nagy uralkodó. És a hőstettek, felsorolások végén ott áll Uriás is, a hettita katona, akinek feleségét Dávid elszerette, Uriást pedig a halálba küldte. Egy apró megjegyzés, és kinyílik előttünk egy egész tragédia.
Egy gyülekezet akkor válik igazi közösséggé, ha nemcsak „kézfogások” vagyunk a templomban, hanem ismerjük egymást. A nevünkön kívül a történetünket is. A 24–39. versek már nem mondanak hőstetteket, csak neveket sorol az Ige. Istennél viszont minden névnek jelentése van. A mennyei valóságban minden név megelevenedik, és világos lesz a mögötte lévő történet. A mi életünk sincs rejtve Isten előtt! Szándékaink, kérdéseink, aggódásunk, örömünk nincs rejtve az Úr előtt. Krisztusba vetett hitünk jelentést ad az életünknek. Boldog, akinek neve fel van írva – nem emléktáblára, nem a hősök közé, hanem sokkal fontosabb helyre: Jézus Krisztus által az élet könyvébe.