„...aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké” Róm 9,1–5
1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, 4 akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző
Lelkipásztorként sokszor fáj a szívem azokért a bárányokért, akik elkóboroltak a rám bízott nyájból. Pedig már meghallották az igét, megismerték Jézust, belekapaszkodtak drága ígéreteibe, megtapasztalták dicsőséges szabadításait, itt voltak istentiszteleteinken, talán még szolgáltak is. Vajon hol vannak? Ilyenkor azzal vigasztal a Lélek, hogy ők nem az enyémek, hanem Krisztuséi, „...aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké” (5). Pál is egy imádsággal közelíti meg ezt a nem könnyű kérdést, és az ámenben kifejezi azt is: benned bízom, Uram!
RÉ 388 RÉ21 699
Zsoltár vasárnapra | 66 | Örvendj, egész föld, az Istennek
„…Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” 2Sám 23,1–7
1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: 2 Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. 3 Izráel Istene ezt mondta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó 4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. 5 Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömöm őtőle származik. 6 De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel: 7 aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet; égő tűzzel égeti meg őket, ahol rájuk talál.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(5) „…Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” (2Sám 23, 1–7)
Utolsó szavak. Egy utolsó kísérésnél láttam, hogy egy férfi a halálos ágyán már nem tudott beszélni. Imádkoztunk együtt. Majd félig felült, és rámutatott egy Krisztus-képre. Majd lerogyott, erőtlenül feküdt tovább. Utolsó mozdulattal Krisztusra mutatott. Mint Cranach Luther Mártonról készült festménye, amely úgy ábrázolja az igehirdetőt, hogy a szószékről rámutat Krisztusra. Dávid utolsó szavaival Istent éltette. „Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” Dávid tudta, amit elméletben sokan tudnak, de gyakorlatban annál kevesebben: üres kézzel készülünk Isten elé. És minden, ami megmarad: az Istentől származik. Minden jó, minden adomány onnan, felülről van. Dávid szavain átsüt a hálaadás. Sokat panaszkodunk, pedig annál többet kellene hálásnak lennünk. Lépjünk Isten elé hálaadással, tudjuk megbecsülni mindazt a jót, örömet, amit az ő kezéből kaptunk! „Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” Boldog, aki nemcsak utolsó mozdulatával, hanem egész életével Krisztusra mutat!