„Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez” Róm 11,11–16
11 Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. 12 Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a népek gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. 13 Ezt pedig nektek mondom, a népeknek: amennyiben tehát én a népek apostola vagyok, az válik szolgálatom dicsőségére, 14 ha valamiképpen féltékennyé tehetem véreimet, és így megmenthetek közülük némelyeket. 15 Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 16 Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez” (11). Izráel bukása nyitja meg az evangélium hirdetésének lehetőségét a pogány világ számára. Valljuk be, sokszor nem értjük Isten gondolkodását, aki gyűlöli a bűnt, ám az egyéni vagy közösségi „rossz” mégis mások javát szolgálhatja. Azaz a nyomorúság javunkra lehet. Így már érthető, hogy az evangélium hirdetéséért üldözött reformátoraink a legnagyobb ínségben is háládatosak voltak (RÉ 384).
RÉ 379 RÉ21 234
Zsoltárdicséret | 192 |Drága dolog az Úr Istent dicsérni
„… Az élő Isten fiai vagytok!” Hós 2,1–15
1 De lesznek még annyian Izráel fiai, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: Az élő Isten fiai vagytok! 2 Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja. 3 Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!” 4 Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem a feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét! 5 Különben levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és hagyom, hogy szomjan haljon. 6 Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból születtek. 7 Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt. 8 Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. 9 Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most. 10 Nem ismerte fel, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat. Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit ők Baalra költöttek. 11 Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján. Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja. 12 Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem. 13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját. 14 Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Az én keresetem ez, amelyet szeretőim adtak. Hagyom, hogy elvaduljanak, hadd pusztítsa a mezei vad. 15 Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(1) „… Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós 2, 1–15)
Az egész igeszakasz egy kiáltó szó. Isten szól a próféta által. Érzékeny téma, és érződik a feszültség az Igében. A próféta nemcsak elvette a parázna nőt, hanem elhalmozta sok jóval, egyszóval: beleszeretett. Ez a nagy tragédiája. A „húzd meg – ereszd meg” játékukban őrlődő próféta kiáltásai átszűrődnek Isten szaván. Egyszer elhalmozza, másszor tagadja, hogy hitvese volna. Szörnyű lelki kínok állnak a szöveg mögött. Sokan gyötrődnek kapcsolataikban, ahol szeretnek, de nincsenek szeretve. Minden megátalkodott helyzet, szörnyű kín között Isten bekiáltja: „Az élő Isten fiai vagytok!” Isten a legnagyobb bűneink, vétkeink közben sem mondott le arról, hogy fiainak nevezzen. Övének tart téged akkor is, amikor te nem tartod Istent a tiednek. A nem népem és nincs irgalom határozottsága meginog, megváltoznak a nevek, és a tagadás megszűnik. Isten eltaszít, hogy utána még közelebb vonjon magához. Perbe száll népével, hogy ezt a pert nekünk nyerje meg. De nem taszít el sosem véglegesen, hiszen gyermekei vagyunk. Amikor messze verünk sátrat tőle, akkor is hazavár, mint az irgalmas apa a tékozló fiát.