„...az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél...” Róm 11,17–24
17 Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18 ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19 Azt mondod erre: „Azért törettek ki ágak, hogy én beoltassam.” 20 Úgy van: azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21 Mert ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és szigorúságát: az elbukottakkal szigorú, veled pedig jóságos, ha megmaradsz jóságában, mert különben te is kivágatsz. 23 De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24 Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak!
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„...az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél...” (17). A keresztyén egyháznak nemcsak múltja, hanem gyökere Izráel. A gyülekezeti missziónak is állandó kérdése (vagy küzdelme) a tősgyökeresek és az újonnan érkezettek viszonya. A gyökér hordozza az ágakat! Az élethez a gyökérre és az ágra egyaránt szükség van.
RÉ 231 RÉ21
Zsoltár vasárnapra | 98 |Énekeljetek új éneket
„Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” Hós 2,16–25
16 Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele. 17 Azután visszaadom szőlőjét, és az Ákór-völgyet a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy válaszol nekem, mint ifjúsága idején, mint amikor kijött Egyiptomból. 18 Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé a Baalodnak. 19 Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket. 20 Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. 21 Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. 22 Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. 23 Azon a napon meghallgatom – így szól az Úr –, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet, 24 a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. 25 Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(22) „Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2, 16–25)
Isten eljegyez. Annyira szeret minket, hogy érzését a beteljesedett szerelem képével fejezi ki. Az eljegyzés elköteleződés. Nem egy gyengén kimondott igen, hanem egy hosszú út végső állomása. Innentől összetartozunk. És egy hosszú út első állomása: a kötelék egyre erősebb. Az eljegyzett már valakihez tartozik, a jel rajta van. Így él a keresztyén ember: Isten eljegyezte az örök életre, az ő végtelen szeretetére. Isten eljegyzett hitű követője nem akar kiesni a kezei közül. Isten megajándékoz a hittel. A hit ajándék, Istentől. Isten megajándékoz minket. Aki átélte ezt az ajándékot, az nem kényszerítésből, hanem örömből át akarja adni másnak is. Az eljegyzett menyasszony megosztja örömét a szeretteivel. A hívő nem tartja magában, hogy Isten hittel ajándékozta meg. Akit pedig megajándékozott, annak ígéri: „megismered az Urat”. Az Istent megismerni nem egy pillantás alatt fogjuk, hanem hosszú évek alatt. A vele töltött hívő életben egyre közelebb kerülhetünk hozzá, azzal a reménységgel, hogy egyszer majd „úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Kor 13, 12).