előző nap következő nap

„A békesség Istene legyen mindnyájatokkal” Róm 15,14–33

14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani. 15 Ezért kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket, merthogy arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, 16 hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. 17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt, 18 mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel, 19 jelek és csodák erejével, a Lélek erejével: így hirdethettem Jeruzsálemtől kezdve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát. 20 Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, 21 hanem amint meg van írva: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.” 22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. 23 Most pedig, mivel ezeken a vidékeken már nincs feladatom, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. 25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. 26 Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27 Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. 28 Ha tehát ezt elvégeztem, és az adományt átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába. 29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével megyek majd. 30 A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban, 31 hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek, 32 hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. 33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata

„A békesség Istene legyen mindnyájatokkal” (33). Pál az Úr oltalmába ajánlja a külső-belső veszedelem fenyegette gyülekezetet. A békesség Istenének áldó jelenléte körülveszi övéit. Az ő békességében megoldódnak a nehéz kérdések, világos lesz, mit kell vallani, mit tehet az erős, és hogyan szabadulhat a gyenge. Erre mondhatjuk ma is: úgy legyen – ámen.

RÉ 236 RÉ21 184

Napi ének Krisztus mennybemeneteléről | 532 | Ó, győzelmes nagy Királyunk

„Én szóltam a prófétákhoz…” Hós 12

1 Hazugsággal fordult hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a szentek népe állhatatos. 2 Efraim szelet hajszol, a keleti szelet űzi egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba. 3 Pere van az Úrnak Izráellel: megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, tettei szerint fizet meg neki. 4 Már az anyaméhben rászedte testvérét, ereje teljében Istennel küzdött. 5 Küzdött az angyallal, és győzött, hogy az sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele. 6 Bizony, az Úr a Seregek Istene; az Úr: ez az ő neve. 7 Térj hát meg Istenedhez, ragaszkodj az irgalomhoz és az igazsághoz, és reménykedj szüntelenül Istenedben! 8 Kalmár lett, hamis mérleg van a kezében, szeret harácsolni. 9 Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, nagy vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen. 10 De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom óta: újra sátorlakóvá teszlek, amilyen egykor voltál! 11 Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által. 12 Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie! Gilgálban bikákat áldoznak, de oltáraikból kőhalmok lesznek a szántóföld szélén. 13 Jákób Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat. 14 De próféta által hozta föl az Úr Izráelt Egyiptomból, és próféta által őrizte meg. 15 Efraim az elkeseredésig bosszantotta Urát, de ő megtorolja a vérontást, gyalázatos tetteiért megfizet neki.

Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata

(11) „Én szóltam a prófétákhoz…” (Hós 12)

„Én szóltam a prófétákhoz” – hangzik Isten szava egy próféta által. A 12. részben az újabb ítélet profilja szerint mutatja be Isten és a nép kapcsolatának történetét. Az egész rész egyik centruma: Isten folyton szólt, és most is, mert „pere van” népével. Azaz mindig szívén viseli a hitetlenségbe süllyedtek életét. És Isten szól. És újra, ezerszer is szól. Boldog, aki meghallja Isten szavát! Akik hallják az intést, figyelmeztetést, előrejelzést, hallják a hívó szót: „Jöjj, és kövess engem!” (Lk 18,22). De Hóseás kortársai nem hallanak Isten csendes, mégis leghangosabb szavából. Mennyire ellentétes ezzel a kapernaumi százados története, amelyben egy pogány római üzen Jézusnak: „csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8,8). Neki elég egy szó, a vallásosnak tartott népnek ezer is kevés. Sokszor a hitetlenek előbb meghallják az evangéliumot, mint azok, akiknek füle már megszokta az Igét. Legyünk résen. Legyünk olyanok, akiknek elég egyszer szólni. Figyeljünk lelkileg mindennap Istenre, hogy az Igét meghalljuk, és az eleven legyen bennünk. „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják” (Lk 11,28).