„Köszöntsétek...!” Róm 16,1–16
1 Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója: 2 fogadjátok be őt az Úrban a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is. 3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! 4 Ők értem saját életüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a népek valamennyi gyülekezete is. 5 Köszöntsétek a házukban lévő gyülekezetet is! Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki Ázsia tartományának zsengéje Krisztusban! 6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! 7 Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban! 8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat! 9 Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk Krisztusban, és az én szeretett Sztakhiszomat! 10 Köszöntsétek Apellészt, Krisztus kipróbált emberét! Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat! 11 Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat! Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek! 12 Köszöntsétek Trifainát és Trifószát, akik fáradoznak az Úrban! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban! 13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt és anyját, aki nekem is anyám! 14 Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket! 15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olimpászt és a velük lévő szenteket mind! 16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Köszöntsétek...!” – mondja Pál a köszöntőlistában a 26 megnevezettnek. Arcok a római gyülekezetből, akik fontosak Pálnak, akik tükrözik azt a gazdag sokféleséget, ami újra bizonyítja: Isten előtt nem lehet személyválogatónak lenni. Pál számára mindegyikük reszortfelelős. Gyülekezeti feladatkörök, munkaterületek letéteményesei, mert akik a Krisztuséi, azok szolgáló emberek az ő ügyében. Az egészséges hit mindig engedelmességet szül, munkamezőt kínál és munkatársakra talál.
RÉ 358 RÉ21 531 • IÉ Dán 7,1–3(4–8)9–14 • Zsolt 93
Napi ének Krisztus mennybemeneteléről | 531 | A Krisztus mennybe felméne
„Hol van a királyod?” Hós 13
1 Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De bűnbe esett Baallal, ezért meg kell halnia. 2 Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mindez mesterember készítménye csupán. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! 3 Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán tűnő harmat, mint a szérűről elsodort pelyva és mint a kémény füstje. 4 De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. 5 Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. 6 De amikor eleget legeltek, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. 7 Úgy bánok hát velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. 8 Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett anyamedve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint a nőstény oroszlán, vadállatok szaggatják szét őket. 9 Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. 10 Hol van a királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak a bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! 11 Adok én neked királyt, de csak haragomban, el is fogom venni felindulásomban. 12 Össze vannak gyűjtve Efraim bűnei, el vannak téve a vétkei. 13 Szülési fájdalmak jönnek, de a gyermek nem tudja a dolgát; nem bújik ki időben az anyaméhből. 14 Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! 15 Bár kitűnik szépségével testvérei közül, eljön majd a keleti szél, az Úr szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden értékétől.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(10) „Hol van a királyod?” (Hós 13)
Hóseás folyamatosan felteszi a kérdést Izráelnek: hol van a királyod? A nagy kampányígéretek füstbe mentek, egyedül maradtak. Nem lett volna így, ha Isten lett volna az igazi reményük. A rosszban már bíznak Istenben, addig el voltak nélküle is. Áldozócsütörtök napján az Ige kérdésére tudunk felelni: nekünk van királyunk. Olyan királyunk, akire mindig számíthatunk. Aki felment a mennybe, mégsem hagy el minket. Aki Szabadító és Közbenjáró. Mindezek a hozzánk fűződő kapcsolatából erednek. Hóseás idejében bálványokat csókolgatnak az emberek. Nekünk pedig megadta Isten, hogy hús-vér Urunk legyen, aki érti a gondjainkat, panaszainkat, csalódásunkat, örömünket, betegségünket és tiszta életünket. Nem elérhetetlen király, hanem elérhető pásztor. Aki nem haragos, hanem megbocsátó és felszabadító. Kiszabadít a bálványimádásból, a frusztrációból, a haragból és a holtak hazájából (14). A prófécia egy hűtlen nép büntetését mutatja be. Áldozócsütörtökön pedig a hűséges Krisztus áldására figyelünk, akit, mint égi bírót, felemelt fővel várunk vissza. „Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20–21).