„...az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön!” Józs 2
1 Akkor Józsué, Nún fia titokban két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót! Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, hogy ott töltsék az éjszakát. 2 De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék az országot. 3 Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. 4 Az asszony azonban fogta és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. 5 Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! 6 Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. 7 A városbeli férfiak ekkor üldözésükre indultak a Jordán gázlóihoz vezető úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. 8 Mielőtt a kémek lefeküdtek volna, fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, 9 és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. 10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. 11 Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! 12 Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, 13 hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. 14 A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasan és hűséggel bánunk majd veled. 15 Akkor kötélen leeresztette őket az ablakon át – háza ugyanis a városfalon volt, és így a városfalon lakott –, 16 és azt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők! Rejtőzzetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek, azután majd útnak indulhattok. 17 A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. 18 Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font zsineget arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét! 19 Ha azután bárki is kilép házad ajtaján az utcára, az maga tehet arról, ha meghal, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. 20 Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. 21 Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros zsineget pedig rákötötte az ablakra. 22 A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem találták. 23 Azután visszaindult a két férfi, lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon, és megérkezett Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza
„...az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön!” (11). A konfirmáció vasárnapján erős bizonyságtétel szólít meg minket Ráháb szavaiban. Meggyőződéses hitvallása ez, amely mindent megváltoztat addigi életében, hiszen önmagát és családját is Istenre bízza. Az így kapott kegyelem által pedig a jerikói paráznából Isten népének tagja lesz, akinek nevét ott olvassuk Jézus ősei között (Mt 1,5). Isten megismerése mindnyájunk számára új életet, áldott életet jelent.
RÉ 94 RÉ21 94 • IÉ Róm 8,26–30 • Zsolt 94
Zsoltárdicséret | 174 | Jer, örvendezzünk az Úr Istennek
Heti zsoltárének | 94 | Ó, erős, bosszúálló Isten
„…hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket…” Ef 1,15–23
15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, 16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; 17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20 munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, 21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. 23 Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(18) „…hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket…” (Ef 1,15–23)
Sok kétségbeejtő hírt lehet olvasni. „Mivé lesz a világ? Hát erre a világra szüljek?” – hangzanak a félelemmel átitatott kérdések. Sokszor tűnik úgy, hogy a jövő nem biztató. Vannak kemény hírek, kétségbeejtő előrejelzések. De én mindezekkel nem gondolok: mert van reményem, amit látok. Ez pedig a mennyben lévő Krisztus. A történelem Ura. Nem azt jelenti, hogy többet nem foglalkozom a világgal, vagy nem figyelek rá, hanem azt: nekünk óriási reményünk van. A holnap lehet bizonytalan, de a jövő biztos: Jézus Krisztus. Ezt a reményteljes jövőt akkor látjuk meg, ha engedjük, hogy Krisztus megvilágosítsa lelki szemeinket. Azaz megtanít túllátni a holnapon, érzékelni azt is, ami örömteli, ami reményt ad. A remény hívőszó. A legnagyobb erőt a remény adja. Moltmann szerint „annyi energia van a világban, amennyi remény”. A reményt sokszor összekeverjük a vágyainkkal. A hívő nem a vágyainak él, hanem a reményének. A reménnyel telt ember nem csavargója életének. Nem hányja-veti a sors, hanem Isten kezében van. Vándor, de nem csavargó. Vándor, akit hazavárnak: Krisztus kezébe.