„Szenteljétek meg magatokat..., csodákat tesz köztetek az Úr” Józs 3
1 Józsué másnap korán reggel fölkelt, útnak indultak Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz – ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és megparancsolták a népnek: Ha látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor kerekedjetek föl ti is, és menjetek utána! 4 De maradjon mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek túl közel hozzá! Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. 5 Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. 6 A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Emeljétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölemelték tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt. 7 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai naptól kezdve naggyá teszlek téged egész Izráel szemében, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8 Parancsold meg azért a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizéhez, álljatok bele a Jordánba! 9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az Úrnak beszédét! 10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek – mondta Józsué –, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: 11 íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! 12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egyet-egyet. 13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz pedig megáll, akár egy gát. 14 Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. 15 A Jordán medre pedig aratás idején mindvégig egészen tele volt. Amint a ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén beleért a vízbe, 16 egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, feltornyosult egy nagy szakaszon, akár egy gát, Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt, az Arábá-tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. 17 Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a folyómeder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza
„Szenteljétek meg magatokat..., csodákat tesz köztetek az Úr” (5). Hitvallásunkat mindennap azzal erősíthetjük meg, ha megszenteljük magunkat, azaz Istennek tetsző, Istennek szentelt életet élünk. A szent életben pedig Istenre figyelve meglátjuk az ő csodáit. Ne a Jordán, vagy más folyó vizét akarjuk megállítani, mert nekünk nem ez a feladtunk. Figyeljünk az Úr akaratára, s akkor az értünk tett csodáit is meg fogjuk látni. Kicsiket és nagyokat egyaránt.
RÉ 114 RÉ21 114
Zsoltárének | 808 | Áldjad az Urat, áldjad, én lelkem
„… akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt…” Ef 2,1–10
1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(5) „… akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt…” (Ef 2,1–10)
Egy ember fel akarta adni életét, félt tőle, bezárt ajtó volt a jövője. Megtért, azóta más szemmel látja a világot. Életet kapott, kinyílt ajtót. Reményt és életet. Egy gyülekezeti tagnak kedélyjavítókat kellett szednie. A gyülekezeti napon megfeledkezett róla, mert olyan öröm volt a szívében. Krisztus persze nem gyógyít meg ennyire egyszerűen mindenből, de bőven vannak hasonló példák a hívők körében. Egy céltalan fiatal megtalálta élete küldetését. Egy másik elfogadta szüleit olyannak, amilyenek. Ezáltal felszabadult a harag alól. A jövőjére kezdett el figyelni. Mert Krisztus életet adott neki. Sok „halott ügy” támad fel, sok kibogozhatatlan szál oldódik fel. Az igeszakasz drasztikusan halottnak mondja az embert, ha nem Isten, hanem a bűnei határozzák meg. Élőnek mondja viszont azt, aki Krisztussal éli életét. „Életre keltett Krisztussal együtt”: itt szorosabb kapcsolatról van szó felszínes imádkozásnál: Krisztussal megjárni a mélységet és magasságot, átélni bűneink alóli megváltást és az életre feltámadást. Ez gyönyörű állapota a hitnek. Amikor már nemcsak egyre közelebb kerülök Krisztushoz, hanem egyre inkább eggyé leszek az ő életével.