„...már abban az évben Kánaán földjének a termését ették” Józs 5
1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon, nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt. 2 Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Készíts kőkéseket, és metéld körül újból Izráel fiait! 3 Józsué tehát kőkéseket csinált magának, és az Arálót-halmon körülmetélte Izráel fiait. 4 Azért metélte őket körül Józsué, mert a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, mind meghaltak útközben a pusztában, miután kijöttek Egyiptomból; 5 körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de útközben, a pusztában született nép közül, miután kijöttek Egyiptomból, már senkit sem metéltek körül. 6 Mert negyven évig vándoroltak Izráel fiai a pusztában, miközben elpusztult az egész nép, valamennyi hadköteles, aki kijött Egyiptomból, mert nem hallgatott az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet, 7 és fiaikat állította a helyükre. Őket metélte körül Józsué. Ezek ugyanis körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a helyükön maradtak, a táborban, amíg erőre nem kaptak. 9 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. 10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, megtartották a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. 13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14 Az pedig így felelt: Nem, én az Úr seregének a vezére vagyok; éppen most érkeztem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt kérdezte tőle: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza
Isten csodálatosan gondoskodik az ő népéről. Bár Izráel fiai még nem foglalták el Kánaánt, hiszen épp csak átkeltek a Jordánon, már az ígéret földjének termése élteti őket. Megérkezve a szent földre, megszentelték magukat, és a szent szövetséget is megerősítették a körülmetélés és a páska megünneplésével. Nincs szükség többé a mannára, mert „...már abban az évben Kánaán földjének a termését ették” (12).
RÉ 378 RÉ21 221
Pünkösdi ének | 545 | Jövel, Szentlélek Úr Isten, Lelkünknek vigassága
„Nekem, miden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát…” Ef 3,1–13
1 Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 2 Ha ugyan hallottatok arról, hogy Isten kegyelme milyen szolgálatot bízott rám a ti javatokra, 3 amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: 6 hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. 7 Ennek lettem szolgájává Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. 8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, 9 és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; 10 és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. 11 Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: 12 őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. 13 Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(8) „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát…” (Ef 3, 1–13)
Önismeret, önelfogadás, önbizalom: sokszor használt szavak manapság. Mindegyik kifejezés arra hív: legyünk tisztában magunkkal. Mindig csodálom, hogy Pál apostol mennyire jó alapokon állt. Nagy fordulat volt az életében. A múltjában volt, amivel nem lehetett dicsekedni keresztyén testvérei előtt! Mégsem gyötrődve nézett önmagára, helyzetére vagy a szolgálatára. Mindennek alapja, hogy tisztában volt önmagával és az ajándékával az Úrban! Ki ő? Kik vagyunk mi, Jézus Krisztus megváltott gyermekei? Először is szentek. Megszenteltek. Nem a magunk hibátlan cselekedetei által, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus Krisztus váltsághalála által szabadíttattunk meg mindabból, ami szentségtelenné tesz bennünket. Másrészt alázatosak, legkisebbek. Hiszen tudjuk, nem magunknak köszönhetünk mindent, hanem az Urunknak. És nemcsak az új élet, hanem a jövő is az ő kegyelméből adatik. De engem az Úr a legnagyobb szolgálatra, feladatra méltat. A legfontosabb küldetésben állhatok! Ismerhetem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hirdethetem. Nincs ennél nagyobb a világon! Ez a legfontosabb méltatás és értékelés!