„Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! /.../ hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor.” Józs 4
1 Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az Úr Józsuénak: 2 Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egyet-egyet, 3 és parancsoljátok meg nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. 4 Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egyet-egyet, 5 és azt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az Úrnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára, Izráel törzseinek a száma szerint. 6 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! És ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, 7 akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. 8 Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az Úr mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott letették azokat. 9 Tizenkét követ állíttatott föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig. 10 A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az Úr parancsára megmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. 11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, az Úr ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt. 12 Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is átkelt harcra készen Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes. 13 Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át az Úr színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán. 14 Az Úr naggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében: éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték. 15 Az Úr azt mondta Józsuénak: 16 Parancsold meg a bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból! 17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak: Jöjjetek ki a Jordánból! 18 Amikor kijöttek az Úr szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették a lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt, hogy a medre egészen megtelt éppúgy, mint azelőtt. 19 Az első hónap tizedikén jött ki a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. 20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, 21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, 22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. 23 Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is: kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, 24 hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza
„Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek!” (6). A nagy csodákra örökre emlékeznek, még akkor is, amikor talán már az emlékkövek is eltűntek. Vajon Gilgálnál megvannak-e még azok a kövek, vagy a Jordán medrében? Sokkal fontosabb, hogy Isten népeként – mint élő kövek – mindmáig hirdethetjük az Úr felséges tetteit, „...hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az Úr keze, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor” (24).
RÉ 85 RÉ21 85
Zsoltárdicséret | 196 | Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban
„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Ef 2,11–22
11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16 Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, 17 és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. 18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. 19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. 20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, 21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, 22 és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(19) „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,11–22)
Vonaton ülök, ukrajnai menekültek vannak a járművön. Egy kedves család. A többi utas, határőr, jegykezelő hatalmas empátiával áll hozzájuk. Hogy minél kevésbé érezzék idegennek magukat. A jövevények nagy áramlásában különösen aktuális ez az Ige és örömhírt hozó. Sokan a magyarságon belül is mennyit költöztek, vándoroltak, gyülekezetet kellett váltaniuk. E költözésekben is megélhettük, milyen nagy öröm és felszabadító érzés, ha befogadnak minket. Van, aki saját környezetében is idegenként éli életét: eltér erkölcsben, kinézik és kiközösítik. Mint az üldözött, aki „nem lelé honját a hazában”. Akármennyire távol élünk is „otthonunktól”, idegenben vagyunk, kirekesztve élünk, mégis mindig otthon lehetünk Krisztusban. Aki Isten népéhez tartozik – márpedig Krisztus megváltását elfogadó emberek odatartoznak –, az egy kicsit mindig idegenben érzi magát, és közben mégis mindenhol tud otthon lenni. Csodálatos, mikor az egyházban megélhetjük az otthont! Amikor megtapasztaljuk Krisztusban, hogy otthon vagyunk. Többé nem vagyunk jöttmentek, hanem polgárai a mennyországnak. Ahogy egy őskeresztyén levél mondja: „Idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra… A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk.” Boldog, aki Istennél otthonra talál!