„…én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat.” Józs 14
1 Ez lett Izráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a törzsek családfői osztották ki örökségül Izráel fiainak; 2 sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az Úr Mózes által. 3 Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon túl. A lévitáknak azonban nem adott örökséget közöttük. 4 Mivel József fiaiból két törzs lett, Manassé és Efraim, ezért a lévitáknak nem adtak birtokrészt az országban, hanem csak városokat, hogy azokban lakjanak, meg az azokhoz tartozó legelőket nyájaik és egyéb jószáguk számára. 5 Úgy jártak el Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 6 Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az Úr Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. 7 Negyvenéves voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából kikémlelni ezt az országot, és én megbízható híreket hoztam neki. 8 Társaim, akik velem jöttek, megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat. 9 Azon a napon megesküdött Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyet bejártál, mivel hűségesen követted Istenemet, az Urat. 10 Mostanáig megőrizte életemet az Úr, ahogy megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztát járta Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. 11 Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen erőm volt akkor, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. 12 Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amelyet megígért az Úr azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákiak vannak ott és nagy, erődített városok. Talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az Úr. 13 Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. 14 Azért lett hát Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert hűségesen követte az Urat, Izráel Istenét. 15 Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákiak között. És béke lett az országban a háború után.
Káléb és Józsué az erejükben bíztak, és nem a biztonságra építettek. Emberileg nézve ez felelőtlenségnek tűnik, azonban látjuk, hogy náluk az Istenbe és ígéreteibe vetett hit állt első helyen. Folyamatosan és hűségesen követték az Urat, keresve az ő akaratát. Előkerül a régi engedelmesség, de ez önmagában nem sok, folyamatos istenkeresés kell. Úgy gondolom, ez számunkra is követendő lehet, sőt ha gyakoroljuk ezt, egy idő után természetessé válhat.
RÉ 370 RÉ21 541
Pünkösdi ének | 548 | Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét
„Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon…” Ef 6,10–24
10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13 Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16 Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19 és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20 amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. 21 Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, 22 akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. 23 Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! 24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(13) „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon…” (Ef 6,10–24 )
Minden nap felöltözünk az évszaknak megfelelő ruhába. Van, aki hosszan válogatja, mit vesz fel. Jusson eszünkbe minden reggel öltözéskor, felvettem-e a lelki ruhatáramat! A keresztyén harcos öltözéke. Mert szüntelen támadás alatt van, aki gyakorlati, hitvalló módon Krisztust követi. Persze azon is érdekes elgondolkozni, hogy valóban harcban állunk-e? Azt támadja a sátán, aki veszélyt jelent számára. Ma sok alvó keresztyén van, aki inkább szereti a kényelmet, mint a harcot. Inkább szereti nézni, hogy mások harcoljanak, mint hogy ő is harcban állna. Nem imádkoznak, nem tesznek bizonyságot, nem szolgálnak, nem élnek hitvalló életet, nem adakoznak, nem böjtölnek, és így nincs harc sem. Pedig minden, Krisztusban hívőt besoroztak! Csodálatos ruhatárunk van, melyben győztes harcot vívhatunk a kísértő, a világ vagy a testünk kívánságainak a támadásaival szemben. Ellenállhatunk! Milyen öröm ezt megtapasztalni! Milyen öröm a győztes oldalán állni! Mindehhez kell az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, a békesség evangéliuma saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja, és a Lélek kardja, mely az Isten beszéde. Adja Isten, hogy mindezeket végigelemezzük, megértsük, és tudatosan alkalmazzuk!