„Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként.” Józs 15
1 Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. 2 Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, 3 és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Elhalad Hecrón mellett, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. 4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez legyen a déli határotok. 5 Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, 6 innen fölmegy a határ Bét-Hoglá felé, és Bét-Arábától északra megy el, azután fölmegy a határ a rúbeni Bóhan sziklájáig. 7 Azután az Ákór-völgytől Debír felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gelílótnál, amely a pataktól délre, az Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. 8 Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgy felé a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm-völggyel szemben nyugatra és a Refáím-völgy északi szélén van. 9 A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah-forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárím felé. 10 Baalától nyugatra fordul a határ a Széír-hegység felé, áthalad a Jeárím-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-Semes irányába, és Timná felé halad. 11 Azután továbbmegy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárón felé kanyarodik. Azután átmegy a határ a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik. 12 A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként. 13 Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak birtokrészt, ahogyan az Úr megparancsolta Józsuénak: Kirjat-Arbát, Anák apjának városát, azaz Hebrónt. 14 Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahímant és Talmajt, Anák leszármazottait. 15 Innen felvonult Debír lakói ellen. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 16 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 17 Otníél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 18 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 19 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! Káléb pedig neki adta a Felső-forrásokat és az Alsó-forrásokat. 20 Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: 21 Ezek lettek Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál, a Délvidéken: Kabceél, Éder és Jágúr, 22 Kíná, Dímóná és Adádá, 23 Kedes, Hácór és Jitnán, 24 Zíf, Telem és Beálót, 25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, 26 Amám, Sema és Móládá, 27 Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, 28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, 29 Baalá, Ijjím és Ecem, 30 Eltólad, Keszíl és Hormá, 31 Ciklág, Madmanná és Szanszanná, 32 Lebáót, Silhím, Ajin és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt. 33 A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, 34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, 35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, 36 Saarajim, Adítajim, Gedérá és Gedérótajim. Tizennégy város falvaival együtt. 37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, 38 Dilán, Micpe és Jokteél, 39 Lákís, Bockat és Eglón, 40 Kabbón, Lahmász és Kitlís, 41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt. 42 Libná, Eter és Ásán, 43 Jiftáh, Asná és Necíb, 44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt. 45 Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. 46 Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt. 47 Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke. 48 A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, 49 Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debír, 50 Anáb, Estemó és Áním, 51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt. 52 Arab, Dúmá és Esán, 53 Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, 54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt. 55 Máón, Karmel, Zíf és Júttá, 56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah, 57 Kajin, Gibá és Timná. Tíz város falvaival együtt. 58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, 59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt. 60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt. 61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, 62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedí. Hat város falvaival együtt. 63 A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Isten teljesítette ígéretét, megadta Júda törzsének területét. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nekik tovább semmi dolguk nincs. A határok rögzítése, a városok számbavétele, az egyes nemzetségek elhelyezkedése a közös területen belül mind olyan emberi feladat, ami az Úr ajándékából következik, de nekik kell elvégezni. Erre utal a Káléb-epizód is (13-19.). Isten adjon bölcsességet és készséget az áldásából fakadó tennivalóink elvégzésére.
RÉ 241 RÉ21 561 • IÉ Róm 11,(32)33–36 • Zsolt 97
A Szentháromság dicsérete | 561 | Szent vagy örökké, Atya Úr Isten
Heti zsoltárének | 97 | Az Úr Isten regnál
„Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk és bizonyságot teszünk róla…” 1Jn 1,1–4
1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. 2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(2) „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk és bizonyságot teszünk róla…” (1Jn 1,1–4)
János apostol az első levelét végtelenül csodálatos és hatalmas bejelentéssel kezdi. Megjelent az élet! Egyre többet hallom kislányok Zoé nevét. Abból a görög szóból ered, ami itt is szerepel: élet. Több szó is van erre Bibliánkban, és a másikat is használjuk: biosz. Ennek sok formájával találkozunk a nyelvünkben. Nem mindegy, hogy valaki csak biológiai életet él, vagy teljes életet. Mindenki kapja Istentől a biológiai életét, amikor megszületik a földre. De csak ennyi az élet? Az evés, ivás, munka, testi szükségletek ellátása, mindez 70-80 esztendőn keresztül? Van ennél több! János és a többi tanítvány is csak akkor ismerte fel, amikor megismerte Jézus Krisztust. Maguktól nem láttak túl a láthatón! Mindig érezték ők is, ahogy mi is, és mindenki, hogy többre vágyunk! Szeretnénk valami teljesebbet megismerni. De magunktól nem találjuk sem az ajtót, sem a zárat. Ahogyan Michel Quoist fogalmaz: „Tudom, hogy létezik az öróm: láttam felragyogni mások arcán; Tudom, hogy csillog a fény: láttam felcsillanni mások szemében. De még nem szabadulhatok, Uram, mert szeretem, s egyben gyűlölöm börtönömet. Mert önmagam börtöne vagyok.” Jézus Krisztusban pedig megjelent és megnyílt a teljes Élet!