„Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az Úr.” Józs 17
1 Manassé törzsének is jutott kisorsolt rész; ő volt ugyanis József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt. 2 Manassé többi fiának is jutott örökség, nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semída fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként. 3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. 4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a fejedelmekhez, és ezt mondták: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. 5 Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. 6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. 7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé húzódik, ami Sikemmel átellenben fekszik, azután dél felé fordul a határ Én-Tappúah lakói felé. 8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. 9 Azután lefelé megy a határ a Káná-patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. 10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásér a szomszédja, keleten pedig Issakár. 11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bét-Seán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Én-Dór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal és a három dombvonulattal együtt. 12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak így sikerült ott maradniuk azon a földön. 13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, kényszermunkára fogták a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudták őket. 14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az Úr. 15 Józsué azt felelte nekik: Ha olyan nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és a refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! 16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a síkságon lakó kánaániaknak mind vas harci kocsijaik vannak: Bét-Seánban és falvaiban is, meg Jezréel síkságán is. 17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy! Nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut tehát majd nektek, 18 hanem egy egész hegyvidék lesz majd a tiétek! Ahol erdőség van, irtsátok ki, és így a tietek lesz az egész. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak, és erősek is.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Celofhád lányainak ügyében még Mózes hozott döntést az Úr parancsa alapján (4Móz 27,1–11; 36). Most ennek a sok évvel ezelőtt kapott utasításnak megfelelően cselekszenek. Az Úr népe ma sem lehet feledékeny! Az Úr ajándéka volt a föld, a felosztás mégsem mentes a súrlódásoktól (14–18). Józsué eligazítása: Zúgolódás helyett lássatok munkához, meglesz a helyetek, ahol élhettek. Isten erejével pedig majd legyőzitek az ellenséget, ha most erősebbnek látszik is.
RÉ 237 RÉ21 766
Szentháromsági himnusz | 562 | Ó, mi szent Atyánk
„aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete.” 1Jn 2,1–6
1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. 3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(5) „aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete.” (1Jn 2,1–6)
Parancsolatok. Mennyire idegen, távoli, esetleg ingerlő számunkra ez a szó? Valami, amit meg kell tartani? Amit megkövetel Isten? Ami olyan nehéz? Pedig Urunk nagyon részletesen ír a törvényekről, rendelkezésekről, végzésekről pl. Mózes 2. és 5. könyvében. Vagy a Hegyi Beszédben tanít róla Jézus Krisztus! Mit gondolunk? Lehetséges megtartani? Mennyire más, ha úgy gondolunk a parancsolataira, mint az igéjére, a tanítására, szavára. Amivel bennünket a helyes úton vezet. Az igaz ösvényre tanít. Korlátok is, melyek megóvnak a szakadéktól. Sötét úton világító lámpások. A sokszor viharos, veszélyes tengeren világító tornyok, melyhez igazodhatunk. Aki megtartja őket, azoknak életét megtartja a parancsolat, Isten Igéje. Mindezt azonban még úgy is fontos átgondolni, hogy csakis az Isten iránti szeretet lehet a helyes motivációnk a parancsolatok megtartására. Ha azért akarom megtartani, mert meg kell tartani, akkor hamar elnehezül a szívem, kényszerré válik. Azért tarthatom meg, mert szeretem az Uramat. Ő a legteljesebben szeretett engem, így én is viszontszerethetem. Örömmel engedek neki, mert aki szeret engem, tudom, jót akar nekem. Szeretem, ezért szeretnék neki ezzel örömöt szerezni. Szeresd az Istenedet!