előző nap következő nap

„...jöttek Jeruzsálembe...” Ezsd 7,1–10

1 Ezek után Artahsasztá perzsa király uralkodása alatt Ezsdrás, Szerájá fia, aki Azarjá fia, aki Hilkijjá fia, 2 aki Sallúm fia, aki Cádók fia, aki Ahítúb fia, 3 aki Amarjá fia, aki Azarjá fia, aki Merájót fia, 4 aki Zerahjá fia, aki Uzzí fia, aki Bukkí fia, 5 aki Abísúa fia, aki Fineás fia, aki Eleázár fia, aki pedig Áron főpapnak volt a fia, 6 ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az Úr adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az Úrnak az ereje. 7 Izráel fiai közül is jöttek Jeruzsálembe papok, léviták és énekesek, kapuőrök és templomszolgák Artahsasztá király uralkodásának hetedik évében. 8 A király uralkodásának hetedik évében, az ötödik hónapban érkezett meg Jeruzsálembe. 9 Az első hónap első napján határozta el, hogy eljön Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg Jeruzsálembe, mert vele volt Istenének a jóakarata. 10 Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és előírásokat.

Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata

Ezsdrás, illetve az Isten szolgálatára rendelt papok, léviták, énekesek és kapuőrök feljöttek Jeruzsálembe (7). Egymásra igent mondva közösséget alkottak. A szolgálatban különbözőségünk ellenére is egy az utunk mindazokkal, akik valamiképpen hozzájárulnak gyülekezetünk épüléséhez. Szabad hinnünk, hogy Isten jóakarata (9) ma is célba juttat.

RÉ 87 RÉ21 87

Napi ének | 830 | Keresd az Istent, népem

„…amitek van...” Jel 2,18–29

18 A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: 19 Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. 20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. 21 Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; 23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. 24 Nektek pedig, a többieknek Thiatirában, akik nem fogadjátok el ezt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik –, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, 25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. 26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett, 27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; 28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István

(25) „…amitek van…” (Jel 2,18–29)

Thiatira volt a legkisebb város a hét közül. Egy onnan származó asszony, Lídia megtérése indította útjára az európai keresztyénséget (ApCsel 16,14). S micsoda gyarapodást látunk: szeretet, élő hit, szolgálat és állhatatosság; nem süllyedtek, mint Efézus, hanem emelkedtek (19). A közösséget a király Krisztus szólítja meg: szeme tűzláng (18) és vasvesszővel töri össze a népeket (26–28). A sok dicséret mellett nagy panasza van: teret engednek a hamis prófétáknak, tűrik, ahogy ezek tévútra vezetik a Krisztus szolgáit, ahogyan egykor Jézábel iszonyatos bűnökbe rángatta a királyt (1Kir 16–21). S bár Isten adott időt a megtérésre, ők gőgösen megvetik a kedvezést. A szabadosság erősebb láncon tart, mint bármelyik zsarnok. Sőt, a Sátán mélységei nemhogy riasztanák, inkább lenyűgözik őket (24). Sem betegség, sem nyomorúság, sem halál nem józanít ki. De a hűségesek biztos révet találnak a roppant áradatból. Csak azt kell megtartaniuk, amijük van (25), amit Krisztus tett értük (26), abban rejlik a győzelem, mert az többet ér minden népszerű, de parázna gesztusnál. A hajnalcsillag Krisztus teljhatalmának a jelképe, a mi királyi tisztünk záloga (Heidelbergi Káté 32–33).