„Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik” Ezsd 8,1–23
1 Ezek a családfők és a származási jegyzékbe fölvett férfiak jöttek velem Artahsasztá király uralkodása alatt Babilóniából: 2 Fineás fiai közül Gérsóm, Ítámár fiai közül Dániel, Dávid fiai közül Hattús, 1Krón 3,22 3 Sekanjá fia. Parós fiai közül Zekarjá és vele százötven, a származási jegyzékbe fölvett férfi. 4 Pahat-Móáb fiai közül Eljehóénaj, Zerahjá fia és vele kétszáz férfi. 5 Sekanjá fiai közül Jahazíél fia és vele háromszáz férfi. 6 Ádín fiai közül Ebed, Jónátán fia és vele ötven férfi. 7 Élám fiai közül Jesajá, Ataljá fia és vele hetven férfi. 8 Sefatjá fiai közül Zebadjá, Míkáél fia és vele nyolcvan férfi. 9 Jóáb fiai közül Óbadjá, Jehíél fia és vele kétszáztizennyolc férfi. 10 Selómít fiai közül Jószifjá fia és vele százhatvan férfi. 11 Bébaj fiai közül Zekarjá, Bébaj fia és vele huszonnyolc férfi. 12 Azgád fiai közül Jóhánán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi. 13 Adóníkám fiai közül az ifjabbak, akiknek nevei: Elífelet, Jeíél meg Semajá és velük hatvan férfi. 14 Bigvaj fiai közül Útaj meg Zabbúd és vele hetven férfi. 15 Összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták közül nem találtam ott senkit. 16 Elküldtem azért Elíézer, Aríél, Semajá, Elnátán, Járíb, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójáríb és Elnátán tanítókat, 17 és odarendeltem őket egy Kászifjá nevű helyre Iddó főemberhez, miután szájukba adtam, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak azon a Kászifjá nevű helyen, hogy szolgálattevőket hozhassanak Istenünk háza számára. 18 Istenünk jóakarata által el is hoztak nekünk egy hozzáértő embert Mahlí utódai közül, aki Lévi fia, Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat 19 meg Hasabját és vele Jesaját, Merárí fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat, 20 a templomszolgák közül pedig, akiket még Dávid és a vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve. 21 Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak. 22 Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják. 23 Böjtöltünk tehát, és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Ezsdrás észrevette, hogy a hazatelepülők között nincsenek léviták (15), akiknek a tiszte a papokkal együtt a templomi szolgálat volt. A papok segítői voltak a szolgálatban. Isten az új kezdetet nem csupán külsőségekben, hanem belső tartalom terén is akarja. Lévita lelkület nélkül nincs új kezdet. A lévita lelkület keresi ma is, hol tehetné teljesebbé azoknak a szolgálatát, akik a munka látványosabb részét végzik. Nem attól értékes a szolgálat, ha látványos, hanem attól, hogy azon a helyen legyünk, ahol Isten látni szeretne bennünket.
RÉ 252 RÉ21 194
Napi ének | 725 | Új szívet adj
„…térj meg!” Jel 3,14–22
14 A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: 15 Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. 19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! 20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 22 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(19) „…térj meg!” (Jel 3,14–22)
Laodicea wellness-város volt. Aki ide tért, kúrálhatta magát. A gyülekezet is afféle wellness-gyülekezet. Nincs már szüksége isteni erőkre, mert annyi értékkel járult hozzá a társadalmi ügyekhez, hogy rangos közszereplővé vált. Így mutatkozik be: gazdag vagyok (vagyis: sikeres keresztyén)! Pedig semmije nincs: nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen. Csak Krisztus ajándékai (izzított arany, fehér ruha, gyógyír) menthetik meg, csak ezek fordíthatják meg a helyzetét. A világ ügyesen csábít: légy megértő, elnéző, ne küzdj, fogadj el mindent – légy langyos! A Krisztus feddése viszont mentő szeretetének ad szabad folyást. Nem azért kopogtat ajtónkon, mert bűntelen és szent házigazdákhoz kíván betérni, hogy kitüntetést adjon át nekik. Azért ülne asztalunkhoz, hogy irgalmával üdvöt hozzon, mint Zákeusnak (Lukács 19,5), vagy hogy felragyogtassa feltámadása titkát, mint a csüggedt tanítványoknak Emmausban (Lk 24,32). Azért jön, hogy megkeresse azt, aki elveszett (Mt 15,24). Vele akkor van közösségünk, ha bejöhet hozzánk. A győzelem itt az alázat. Jutalma pedig a Krisztus trónusa. Ha úgy képzeljük, hogy a körlevelet először az efézusiak olvasták, s végül a laodiceaiak, lám, mindkettőt megtérésre, szeretetének meghatározó közösségébe hívja az Úr. Ez a hívás maga az áldás, mert attól jön, akiben Isten minden ígérete igenné és Ámenné lett (2Kor 1,20).