„… égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének” Ezsd 8,24–36
24 Ezután kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt: Sérébját, Hasabját és még tíz szolgatársukat. 25 Kimértem előttük az Istenünk házának felajánlott ezüstöt, aranyat és edényeket, amelyeket a király és tanácsosai, vezető emberei, valamint az egész ott élő Izráel ajánlott fel. 26 Kimértem és átadtam nekik hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat, 27 továbbá ezer dárik értékben húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek olyan becsesek voltak, mint az arany. 28 Majd ezt mondtam nekik: Ti az Úrnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az Úrnak felajánlott önkéntes adomány. 29 Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg ki nem méritek a papok és a léviták vezetői előtt meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, az Úr háza kamráiban! 30 Ekkor átvették a papok és léviták a kimért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe, Istenünk házába. 31 Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megóvott bennünket az ellenségtől és az útonállóktól. 32 Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, három napig pihentünk. 33 A negyedik napon azután kimérték az ezüstöt, aranyat és az edényeket Istenünk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele volt Eleázár, Fineás fia is, meg ott volt velük a léviták közül Józábád, Jésúa fia meg Nóadjá, Binnúj fia is. 34 Mindent megszámoltak és megmértek, és mindjárt föl is jegyezték mindennek a súlyát. 35 Amikor megérkeztek a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének: tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul az Úrnak. 36 És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az Isten házát.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
A száműzöttek csoportja végre hazatért (35). Ezernyi tennivaló várt rájuk, újra kellett indítani az ország életét több évtized után. Ám hiába voltak otthon, nem volt fedél a fejük fölött. Eközben első dolguk mégis az volt, hogy Istennek áldozatot mutattak be, megköszönve az Úr megtartó kegyelmét. Szükséges néha megállnunk és hálát adnunk akkor is, ha sok és sürgős munka vár ránk.
RÉ 116 RÉ21 116
Napi ének | 807 | Áldd, lelkem, Istened (Zsolt 103)
„… amiknek … kell történniük.” Jel 4
1 Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük. 2 Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. 3 Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. 4 A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. 5 A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. 6 A trón előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló. A trónnál középen és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlény arca olyan volt, mint egy emberé, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! 9 És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, 10 leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: 11 Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(1) „… amiknek … kell történniük.” (Jel 4)
A hét gyülekezet hétféle közösségét és sokféle sorsát a győzelem ígérete köti egybe; az ígéretet pedig a halált legyőző Feltámadott adja nekik. A következő részekben őt látjuk dicsőségében (4–5) és a történelem feletti hatalmában (6-8). Most ő szólítja Jánost, az ő Lelke ragadja el és viszi látomásra az ő tróntermébe, ahol körülötte világít a hét lámpás, és neki hódolnak a vének. Az ő trónjánál áll a négy élőlény, akik szünet nélkül magasztalják őt. János leírása emlékeztet arra a látomásra, melyről Ezékiel próféta tudósított, mikor igét kapott a fogságban szenvedő népe számára (Ez 1). Vannak, akik szerint a négy alak (oroszlán, bika, emberarc, sas) Krisztustól kapott ajándékokat jelképeznek (bátorság, erő, bölcsesség és értelem). Mások a négy evangélistát fedezik fel bennük. A lényeg, hogy ők négyen a szentség trónusa és a huszonnégy vén (az egész egyház) között állnak, magasztaló énekük a győzedelmes Krisztushoz irányít, hódolásuk pedig dicsőítésre hívja a hívők közösségét. Csak Krisztusra tekintve tudjuk felfogni és elfogadni mindazt, aminek történnie kell. Vagyis nem a végzettel, vaksorssal, véletlennel küszködünk, hanem a teremtő Isten akaratát keressük: az örökkévalót a múlandóban, a tökéletest a romlandóság alá vetett világban, a jót a rossz ellenére (Róm 12,1–3).