„...te, Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk...” Ezsd 9,10–15
10 És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat, 11 amelyeket a te szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal. 12 Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak! Ne törődjetek békességükkel és javukkal soha, akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt utódaitokra örökre. 13 Mindazok után, amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te, Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek. 14 Vajon ha újból megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban, hogy közülünk senki se maradjon és meneküljön meg?! 15 Uram, Izráel Istene! Igaz vagy te, hiszen mi, akik megmenekültünk, megmaradhattunk mind a mai napig. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„...te, Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk...” (13). Ezsdrás az ítéletben is meglátja Isten irgalmas arcát. Az, hogy vagyunk, hogy imádkozhatunk, nem tőlünk van. A régi énekkel mondjuk: „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk”. Az Újszövetség népe tudja: Isten a saját Fiának nem kedvezett, hogy hozzánk kíméletes lehessen. Áldjuk őt ezért ma is!
RÉ 207 RÉ21 466
Napi ének | 829 | Kérlek téged, Istenemet
„…Ámen!...” Jel 5,11–14
11 És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; 12 és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! 13 És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! 14 A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(14) „…Ámen!...” (Jel 5,11–14)
A mennyei istentisztelet ujjongó közössége hirtelen végtelenre tágul, és angyalok sokadalma énekel mindent betöltő hangon. Az ezer és a tízezer megszámlálhatók ugyan, de valójában a felfokozott minőséget jelezik, és azt is, hogy a mi istentiszteletünk itt, a mulandóban is a „szent angyalok társaságában” történik (Kálvin). Amit János a vigasztaló véntől fülbe súgva hallott (5,5), azt most Isten angyalai világegyetemet betöltő örömmel hirdetik, és ujjongásukat visszhangozza minden teremtmény (Krisztus megváltásának ereje épp úgy áthatja az egész teremtett világot, ahogy az isteni gondviselés). Íme, valóság Pál apostol szép himnusza: Krisztus nevére minden térd meghajol, mennyei, földi, föld alatt való (Fil 2,10). Istentiszteletünk akkor teljes, ha visszatükrözi Krisztusnak ezt a mennyei magasztalását, ha hálaadásunkban elismerjük, hogy „erő és gazdagság, bölcsesség és hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás” mind az övé (13), és ha erre teljes életünkkel igent (áment) is mondunk (14). Ámen: imádságaink végén a meghallgatásba vetett bizalmunkat jelenti. Itt elöl jár a boldog bizalom. Mielőtt a Bárány megnyitná a jövendő könyvét, mi már igent mondunk, mert az ő kezében van minden élet, és minden élet értelmének a bölcsessége is (Jób 12,10–25). A hatalom Istené, és övé a kegyelem is (Zsolt 62). Mi pedig megízleltük az eljövendő világ erőit (Zsid 6,5).