„...Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte...” Ezsd 10,1–9
1 Miközben Ezsdrás Isten háza előtt leborulva így imádkozott, és sírva elmondta ezt a bűnvallást, Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt. 2 Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehíél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van még remény Izráel számára! 3 Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket uramnak és azoknak a határozata szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. 4 Kelj föl, mert ez a te dolgod, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj! 5 Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy az elhangzottak szerint járnak el; ők pedig megesküdtek. 6 Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jóhánánnak, Eljásíb fiának a kamrájába. Bement oda, de nem evett és nem ivott semmit, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. 7 Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazok között, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben. 8 Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének határozata értelmében ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből. 9 Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg a zuhogó eső miatt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„...Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte...” (1). Az imádkozó Ezsdrás nincs egyedül. Izráel közössége csatlakozik hozzá. Férfiak, asszonyok, sőt gyermekek is. Nemrégiben, a járvány hullámai után megtapasztaltuk, hogy milyen jó volt újra összegyűlni, együtt imádkozni és istentiszteletet tartani. Nagy áldás van a közösségen, az Isten színe előtt való közös megálláson. Hívjuk, biztassuk az elmaradókat!
RÉ 168 RÉ21 205
Napi ének | 730 | Szentlélek, jövel
„…láttam … és hallottam...” Jel 6,1–8
1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj! 2 És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. 3 Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! 4 És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. 5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 6 És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd! 7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! 8 És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(1; 6) „…láttam … és hallottam...” (Jel 6,1–8)
A Bárány töri fel a pecséteket, a vének szólítják elő a lovasokat. Harcok, polgárháborúk, birodalmi kényszerintézkedések és kiszolgáltatottságok váltogatják egymást, végül süllyedés és megsemmisítő romlás következik. Zakariás próféta látomásai (Zak 1,6; 6) segítenek megérteni a lovak színének jelképeit, s egyúttal megóvnak a spekulációktól, de leginkább attól, hogy a bepecsételt könyvet forgatókönyvnek tekintsük. A bűn alá rekesztett világ folyton ismétlődő nyomorúságait látjuk. A fehér szín a háborúk árán fenntartott békét, a vörös a polgárháborút kiváltó erőszakot, a fekete a hadigazdaságot, a fakó pedig az Ezékiel próféta által megjövendölt négyszeres büntetést: fegyvert, éhínséget, vadállatokat és dögvészt jelzi (Ez 14,21), amikor leomlik egy-egy örökkévalónak gondolt evilági birodalom. A hét levélben foglalt biztatások – (2–3. rész): ne félj, légy állhatatos, térj meg, tartsd meg, amid van, emlékezzél! – vonatkoznak arra is, amit Krisztus népének e világ minden népével együtt kell elszenvednie. Nyomorúsága tehát egyrészt közös, másrészt hűségét próbáló szenvedés is. Mi ugyan nem látjuk mindezeknek a végét, de azt bizton tudhatjuk, hogy a halálon és poklokon győztes Krisztus szabja meg kezdetüket és végüket is.