„Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát...” Neh1
1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam, 2 hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. 3 Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el. 4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, 5 és ezt mondtam: Ó, Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat. 6 Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted a te szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyeket elkövettünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! 7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. 8 Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé, 9 de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem. 10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál hatalmaddal és erős kezeddel! 11 Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert a te szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát...” (11). Nehémiásnak jól ment a sora a Perzsa Birodalomban. A király pohárnoka volt. Amikor hírt kapott Isten népe nehéz helyzetéről és Jeruzsálem nyomorúságáról, azonnal Istenhez fordult buzgó imádsággal. Tudjuk, hogy nekünk nagy Közbenjárónk van, aki esedezik értünk. Szentlelke indítson közbenjáró imádságra minket ma, akár jó, akár rossz hírt hallunk!
RÉ 79 RÉ21 79
Napi ének | 731 | Jöjj hozzánk, Urunk
„…Istenünk szolgái…” Jel 7,1–8
1 Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. 2 Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. 4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből: 5 Júda törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve, Rúben törzséből tizenkétezren, Gád törzséből tizenkétezren, 6 Ásér törzséből tizenkétezren, Naftáli törzséből tizenkétezren, Manassé törzséből tizenkétezren, 7 Simeon törzséből tizenkétezren, Lévi törzséből tizenkétezren, Issakár törzséből tizenkétezren, 8 Zebulon törzséből tizenkétezren, József törzséből tizenkétezren, Benjámin törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(3) „…Istenünk szolgái…” (Jel 7,1–8)
Az egész világegyetemet megrendítő, elkerülhetetlen katasztrófát különös esemény függeszti fel: az Izrael törzséből való szentek megpecsételése. A pecsét jelezheti az illetékességet (5,9: a Bárány méltó arra, hogy a könyv pecsétjeit feltörje), leginkább azonban a tulajdonost vagy másképpen a hovatartozást jelzi. Akik Istenhez tartoznak, védelmét élvezik (9,2). Talán minket is nyugtalanított, hogy a vértanúk nem kaptak napra-órára kiszabott választ sürgető kérdésükre: meddig tűri még Isten a bizonyságtevők üldözését, mikor hozza el ítéletét (6,10), mikor jön el Úr „nagy napja” (6,17; 16,14)? De lám, ennél sokkal több történik, Isten elpecsételi szolgáit. Izrael mind a tizenkét törzséből tizenkétezret. A szolgák jelképes száma ez, ők azok, akiket hűségének oltalma alá helyez az igazmondó Isten (Tit 1,2). Bár a szenvedéseket ők sem kerülhetik el, sőt, a régi prófécia értelmében leginkább ők sóhajtoznak és nyögnek a világot uraló rossz miatt (Ez 9,4–6), ám pecsétjük ígéretet hordoz: amikor megszűnik minden átok, ezek a megpecsételt szolgák is üdvösség részesei lesznek. Mi a pecsét felirata? A Bárány neve (22,4).