„...összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet” Ezsd 10,10–44
10 Akkor előállt Ezsdrás pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. 11 Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól! 12 Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk! 13 De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk ebben a dologban. 14 Képviseljék a vezetők az egész gyülekezetet! Városainkból pedig mindazok, akik idegen asszonyokat vettek feleségül, jöjjenek ide egy-egy meghatározott időpontban, ők és velük együtt az adott város vénei és bírái egészen addig, amíg el nem fordították rólunk Istenünk izzó haragját, amely e dolog miatt támadt! 15 Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám meg a lévita Sabbetaj támogatták őket. 16 A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet. 17 Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül. 18 A papok között is akadtak olyanok, akik idegen asszonyt vettek el: Jésúának, Jócádák fiának és testvéreinek a fiai közül Maaszéjá, Elíézer, Járíb és Gedaljá. 19 Ezek kezet adtak arra, hogy elbocsátják feleségüket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy kos volt. 20 Immér fiai közül Hanání és Zebadjá, 21 Hárim fiai közül Maaszéjá, Élijjá, Semajá, Jehíél és Uzzijjá, 22 Pashúr fiai közül Eljóénaj, Maaszéjá, Jismáél, Netanél, Józábád és Elászá. 23 A léviták közül Józábád, Simí és Kélájá, azaz Kelítá, továbbá Petahjá, Jehúdá és Elíézer. 24 Az énekesek közül Eljásíb. A kapuőrök közül Sallúm, Telem és Úrí. 25 Izráelből: Parós fiai közül Ramjá, Jizzijjá, Malkijjá, Mijjámín, Eleázár, Malkijjá és Benájá. 26 Élám fiai közül Mattanjá, Zekarjá, Jehíél, Abdí, Jerémót és Élijjá. 27 Zattú fiai közül Eljóénaj, Eljásíb, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azízá. 28 Bébaj fiai közül Jóhánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj. 29 Bání fiai közül Mesullám, Mallúk és Adájá, Jásúb, Seál és Jerémót. 30 Pahat-Móáb fiai közül Adná és Kelál, Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becalél, Binnúj és Manassé. 31 Hárim fiai közül Elíézer, Jissijjá, Malkijjá, Semajá, Simeon, 32 Benjámin, Mallúk és Semarjá. 33 Hásum fiai közül Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elífelet, Jerémaj, Manassé és Simí. 34 Bání fiai közül Maadaj, Amrám és Úél, 35 Benájá, Bédejá és Keluhú, 36 Vanjá, Merémót és Eljásíb, 37 Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj, 38 Bání, Binnúj és Simí, 39 Selemjá, Nátán és Adájá, 40 Maknadbaj, Sásaj és Sáraj, 41 Azarél, Selemjá és Semarjá, 42 Sallúm, Amarjá és Jószéf. 43 Nebó fiai közül Jeíél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Jaddaj, Jóél és Benájá. 44 Mindezek idegen nőket vettek feleségül. Voltak közöttük olyan asszonyok, akiknek már fiaik is voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„...összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet” (16). Nehéz a szövetség rendjéhez való visszatérés útja. Összetett és kényes kérdések merültek fel a vegyes házasságok felbontásakor, tehát Ezsdrás papnak és a családfőknek igen átgondolt és bölcs döntéseket kellett hozniuk. Vannak ügyeink, amiket nem lehet megoldani sebek nélkül. Az Úr adjon bölcsességet nekünk ezekben is!
RÉ 256 RÉ21 165
Napi ének | 729 | Védelmezz, Istenem (Zsolt 43)
„… még egy kis ideig…” Jel 6,9–17
9 És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. 12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14 az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(11) „… még egy kis ideig…” (Jel 6,9–17)
A mennyei távlat másképpen mutatja meg a dolgokat. Ahogy az első négy pecsét feltörése szinte megszakítás nélkül követte egymást, most az ötödik és hatodik pecsét feltörése is szorosan kapcsolódik. Amit mi történelmi korszakok során tapasztalunk, az egyetlen mennyei szóra előtűnik, aztán szertefoszlik. Hatalmas hang tölti meg a mennyei tróntermet, a tanúk szava ez, akik vértanúkká lettek, mert az Isten Igéje és a Krisztus nevének megvallása miatt megölték őket. Az igazságos és szent Istenhez kiáltanak sürgetve az ítélet és megfizetés óráját, mely majd a hetedik pecsét feltörésével jön el (Jel 11,18). És kapnak választ! Nem néma az Ég! Az üdvösség jelét, fehér öltözetet kapnak, de egyúttal várniuk kell, mert a vértanúk száma még nem teljes. És a hatodik pecsét feltörése máris mutatja, miképpen rendül meg az egész természet a bekövetkező isteni ítéleten. És lám, a Krisztus ügyének ellenségei, a hatalmasok és alattvalók, a szabadok és szolgák mind, akik az Igét és a bizonyságtételt megvetették, félig-meddig értik ezt a katasztrófabeszédet. Úgy vélik, elmenekülhetnek Isten kibontakozó haragja elől az ítélet kísérőjeleibe. Inkább meghalnak, mintsem az élet beszédét választanák (vö. Jer 8,3; Jn 12,46–50).