előző nap következő nap

„De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül...” Neh 4

1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2 és mindnyájan egy akarattal úgy határoztak, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne. 3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. 4 A júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! 5 Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. 6 A szomszédságukban lakó júdaiak azonban tízszer is figyelmeztettek bennünket: Mindenhol, ahová visszatértünk, ellenünk készülődnek! 7 Azért odaállítottam a népet a fal tövébe, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként kardokkal, dárdákkal és íjakkal. 8 Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért! 9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 10 Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. 11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12 Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. 13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14 Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk! 15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16 Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. 17 Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is a fegyverével ment mindenki.

Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán

„De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül...” (3). Nehémiás szükségszerű eszközei az imádság és az őrségállítás. Nem egészen a népi mondás szerint: segíts magadon, Isten is megsegít. Fordított a sorrend. Amikor segítségül hívjuk az Úr nevét, lelünk rá a személyes tusakodás módjaira és eszközeire. Az Úr az én őrizőm, én pedig őrállója. Vasárnap van, a hét első napján az összekulcsolt kéz előzzön meg mindent, amit hétköznap majd két kézzel el kell végeznünk. Hívjuk segítségül az ő nevét. Templomban, közösségben, szeretteink körében.

RÉ 46 RÉ21 46 • IÉ 1Móz 12,1–4a • Zsolt 15

Heti dicséret | 746 | Éltem minden dolgában

Heti zsoltárének | 15 | Uram, ki lészen lakója

„Jaj, jaj, jaj…” Jel 8,7–13

7 Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada, és megégett a zöld fű is mind. 8 A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: 9 elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és a hajók harmada megsemmisült. 10 A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára és a vizek forrásaira. Ézs 14,12 11 A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. 12 A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal harmada se legyen világos, az éjszaka is ugyanígy. 13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy sas repül fenn az égen, és hatalmas hangon ezt mondja: Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István

(13) „Jaj, jaj, jaj…” (Jel 8,7–13)

Megszólalnak a harsonák: jégeső, tűzeső, földrengés, csillaghullás, égsötétedés, kozmikus összeomlás, halál következik. Ezek sorban az egyiptomi csapásokra (2Móz) és a próféták (Ez, Jóel) által megjövendölt katasztrófákra emlékeztetnek. De inkább fordítva: a régi esetek előképei a majdan beálló (végső) ítéletnek. Ma gyorsan értesülünk a katasztrófákról, olykor előbb szerzünk tudomást egy távoli vidéket sújtó bajról, mint a környéken lakók. Felperzselt legelők és erdők, lángtengerré változott óceánok (a felszínen olaj ég), méreggel fertőzött vizek, meddővé szikkadt termőföldek; egyszer használatos eszközeink használhatatlanná teszik a világot, a jólétben élő ember környezete élhetetlenné lesz, megszűnik az elemi tájékozódás lehetősége is a nap- és holdfogyatkozások miatt. Néhány évtizede költői túlzásnak tűnhetett ezeknek a csapásoknak a leírása, ma mindennapos, megtapasztalt rettenetünk. Mégis, mondhatni, csak az következik be, ami régóta készülődőben volt. Ha pedig közönyösen elfordulnánk tőle, mivel, úgymond, a világnak csak a harmadát érinti, átható angyali jajszavakat hallunk, amelyek szinte kettéhasítják a szemhatárt. A három jaj a hátralévő három bajt hirdeti előre. Fogadjuk meg Jób szavát: súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom (Jób 23,2).