„Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az Urat” Neh 5
1 Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. 2 Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk, és életben maradjunk! 3 Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. 4 Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönöznünk, hogy adót fizethessünk a királynak. 5 És bár a mi testünk épp olyan, mint honfitársainké, és a mi fiaink épp olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé. 6 Amikor panaszukat meghallva értesültem ezekről a dolgokról, nagyon megharagudtam, 7 és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat! Azután összehívtam egy nagy gyűlést az ügyükben, 8 ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. 9 Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit műveltek. Hát nem akartok istenfélő életet élni, hogy ne gyalázhassanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! 10 Én magam, a rokonaim és a legényeim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát; mi elengedjük nekik ezt a tartozást. 11 Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! 12 Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. 13 Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el. 14 Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király kinevezett Júda országának a helytartójává, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át nem vettük fel a helytartónak járó jövedelmet, sem én, sem a rokonaim. 15 A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérre és borra több mint negyven sekel ezüstöt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok. 16 Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. 17 Az én asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. 18 Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó jövedelmet, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek. 19 Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!
Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán
„Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az Urat” (13). Nemes harcok szüksége nem csak kívülről támadó erők ellenében jelentkezik. Belső rendetlenség, hamis előjogok, a nehéz helyzetben lévők kihasználása kikezdheti a közösség életét. Ha nincs rend a fejekben, a szívekben, s ha nincs békesség az Isten népe közösségében, akkor hamar megtörik az ellenállás a külső erőkkel szemben. Sem a zúgolódásnak, sem a zúgolódást kiváltó magatartásnak nem szabad helyet adni. Testvér a testvérrel egyezzen meg, alá-fölé rendeltségek szűnjenek. Békesség, „ámen” teremtődjék.
RÉ 73 RÉ21 73
Napi zsoltárdicséret | 162 | Minden népek örülvén, tapsoljanak
„…a halál elfut előlük.” Jel 9,1–12
1 Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág kapujának kulcsa. 2 Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. 3 Sáskák jöttek ki a füstből a földre, és olyan erő adatott nekik, amilyen ereje van a földi skorpiónak. 4 És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje. 5 És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amikor a skorpió megmarja az embert. 6 Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de a halál elfut előlük. 7 A sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló: fejükön valami aranyhoz hasonló korona, arcuk, mint az ember arca, 8 sörényük, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné, 9 és páncéljuk olyan, mint a vaspáncél; szárnyaik zúgása, mint sok lovas hadiszekér hangja, amikor harcba rohannak. 10 Skorpiókéhoz hasonló farkuk és fullánkjuk volt, és a farkukban volt az erejük, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék. 11 Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, görögül pedig az Apollión, vagyis a Pusztító nevet viseli. 12 Az első jaj elmúlt, és íme, még két jaj következik ezek után.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(6) „…a halál elfut előlük.” (Jel 9,1–12)
Az ötödik angyal szolgálata a kaotikus ősmélység megnyitása. Később majd ugyanő zárja be az alvilág kapuját (20,1). Az alvilágból füst tör elő, a gyötrelmek füstje (14,11), amely sötétségbe borít mindent. A sáskarajok az öt termő hónapban fekete felhőként járják be a zöldellő tájat. Itt különös sáskaraj kel útra: egyszerre lovak és lovasok, fegyveresek és vadállatok, hadi szekerek és repülő alkalmatosságok, gyilkolni nincs hatalmuk (4), hanem mérgükkel kínozzák az embereket. A Példabeszédek szerint a sáskáknak nincs királyuk, mégis rendezetten vonulnak (Péld 30,27). A káosz seregének azonban van királya, a neve Pusztító (11), ő az enyészet helyének angyala (Jób 28,22). Az elviselhetetlen kínok heves halálvágyat, mi több halálkultuszt váltanak ki (nevezhetjük eutanáziának is). Mindez nem esik messze Ézsaiás szavától. Ő keményen elítéli az elbizakodott kortársait, akik a halállal kötött szövetségükkel pöffeszkedtek, hogy az majd megmenti őket nyomorúságukból (Ézs 28,15). Kétségbeesett gondolat, hogy az utolsó ellenség, a halál (1Kor 15,26) mentene meg a szenvedéstől. De a halál nem áll rendelkezésükre. Az élet Urát hívd segítségül! (Zsolt 50,15).