előző nap következő nap

„Igen nagy volt az öröm. Nap nap után olvasták az Isten törvénykönyvét... Hét napon át ünnepeltek...” Neh 8

1 Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtti téren, és azt mondták Ezsdrásnak, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. 2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. 3 Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtti téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. 4 Ezsdrás, az írástudó egy erre az alkalomra készített szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. 5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. 6 És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. 1Krón 29,20 7 Jésúa, Bání, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. 8 Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. 9 Akkor Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik elmagyarázták a törvényt a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait. 10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek! 11 A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! 12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak, és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket. 13 Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdrásnál, az írástudónál, hogy még jobban megértsék a törvény szavait. 14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az Úr Mózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak. 15 Kihirdették és közhírré tették ezért minden városban meg Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. 16 Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, az Isten háza udvarán és a Vízi-kapu meg az Efraim-kapu előtti téren. 17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. 18 Nap nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napon át ünnepeltek, a nyolcadik nap pedig a törvényben előírt ünnepnap volt.

Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán

„Igen nagy volt az öröm. Nap nap után olvasták az Isten törvénykönyvét... Hét napon át ünnepeltek...” (17–18). Mindennek rendelt ideje van. A megérkezésnek és a megtartatásnak. Az építkezésnek és az őrtállásnak. Minden fáradozásnak és minden megpihenésnek. A kétségnek és a bizonyosságnak. S végül az örömnek is, afölött, hogy nem felejtkezett el róluk az ő Istenük, és megismerhették akaratát „Mózes törvénykönyvéből”. Igen, ilyen „igen nagy örömöt”, rendelt időben, mindenkinek őszintén kívánok.

RÉ 47 RÉ21 47

Napi ének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ (Zsolt 96)

„…a királyi uralom a mi Urunké…” Jel 11,15–19

15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön-örökké. 16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak, és imádták Istent, 17 és így szóltak: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz. 18 Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet. 19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István

(15) „…a királyi uralom a mi Urunké…” (Jel 11,15–19)

A vértanúk megdicsőülése után szólal meg a hetedik trombitaszó, ez egyben Krisztus világ feletti uralmának kinyilvánítása. Isten igazmondó: Krisztus uralma beteljesíti a régi jövendöléseket (Dán 2). Ez ítéletet hoz az Isten jóságát elsikkasztó világ ellen. Isten haragja félresöpri a legszilárdabbnak tűnő hatalmi rendet is. A birodalmak úgy törnek darabokra, mint egy cserépedény (Zsolt 2). Isten ítéletre állítja az istenkedő rendszereket és vezetőiket, akik Krisztus gyermekeit dühödten üldözték (Zsolt 110). Ez az ítélet végleges összegzés is, kiterjed a már letűnt hatalmakra is, amelyek egykor (mint ma is) békére, haladásra, jólétre hivatkoztak, de valójában (mint ma is) felemésztették a földet. Isten visszaveszi hatalmát, amelyből gondviselése rendjében mandátumot adott e világ urainak (Róm 13), és immár Krisztus által közvetlenül uralkodik. Az ítélet egyúttal a hűségesek, a szolgák, a szentek, a próféták és az istenfélők megjutalmazása is. Boldog, aki várja ezt a napot, mondja Dániel próféta (Dán 12,12). Boldogan várjuk!