előző nap következő nap

„Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt...” Neh 7,39–72

39 A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, 40 Immér leszármazottai ezerötvenketten, 41 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, 42 Hárim leszármazottai ezertizenheten. 43 A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen. 44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. 45 A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan. 46 Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, 47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, 48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, 49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, 50 Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai, 51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, 52 Bészaj fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai, 53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, 54 Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, 55 Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai, 56 Necíah fiai, Hatífá fiai. 57 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai, 58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámón fiai. 60 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak. 61 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók: 62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten. 63 A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét. 64 Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól. 65 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal. 66 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, 67 azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. 68 Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk. 69 A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst. 70 Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire. 71 A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott. 72 A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban. A hetedik hónap kezdetére már saját városaikban laktak Izráel fiai.

Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán

„Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt...” (66). Sok-sok név áll ebben a szakaszban. Az összesítésekből az derül ki, hogy mindennek pontosan utánajártak, senkit ki nem hagytak, még az „azon kívüliek” számbavétele is fontos volt. Bizonnyal vigyázta Isten Lelke, hogy mindez ne kárukra, hanem áldásukra történjék. Hogy emlékezzenek, honnan jöttek, s hova tartoznak: „Isten tulajdonba vett népe vagyunk”.

RÉ 193 RÉ21 299

Napi ének | 749 | Halld meg, bűnös ember: Jézus szeret!

„Jöjjetek fel ide!” Jel 11,1–14

1 Ekkor pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; 2 de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert odaadatott a pogányoknak, akik a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3 Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve. 4 Ők az a két olajfa és a két gyertyatartó, akik a föld Ura előtt állnak. 5 Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. 6 Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. 7 És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. 8 Holttestük a nagy város utcáján hever majd, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették. 9 A népek és a törzsek, a nyelvek és a nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. 10 A föld lakói pedig örülnek ennek, és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. 11 A három és fél nap elmúltával azután Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. 12 És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe. 13 Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer embert, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét. 14 A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar.

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István

(12) „Jöjjetek fel ide!” (Jel 11)

A templom felmérése elhatárolás. Ha a szentséges dolgokat támadás éri is (2), biztosítanunk kell az imádság tisztaságát. A két tanú prófétai szolgálatot végez. Hűségük, csodatevő erejük és hatalmuk Mózesre és Illésre emlékeztet. Megbízásuk ideje alatt sérthetetlenek, jelként csapásokat hozhatnak a földre. Amikor küldetésük lejár, az ősmélységből támadó fenevad ott öli meg őket, ahol Krisztust megfeszítették, Jeruzsálemben, itt lelki Sodoma és Egyiptom a neve (8). S ahogy lenni szokott, a világ ujjongással fogadja halálukat, fesztiválok, felvonulások, felhőtlen diadal követik egymást, mintha nagy jó volna, hogy senki nem hív megtérésre. Jézus ellen is így tiltakoztak az ördögök: ne gyötörj minket! (Mt 8,29) E „gyötrő” emberek meggyilkolását úgy veszik, mintha isteni tiszteletet hajtottak volna végre (Jn 16,2). Isten ősellensége visszájára fordít mindent: a mennyben örvendezés van egy megtérőn (Lk 15,10), az antikrisztusi világban azon van öröm, ha elhallgat az élet beszéde (Fil 2,16). Akik azonban a Krisztuséi, azok részesednek teljes méltóságában is; a bizonyságtevők feltámadnak, mennyei dicsőségbe emeltetnek, maga Isten igazolja őket.