„Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.” Neh 11
1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. 2 Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép. 3 A júdai tartomány főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai. 4 Jeruzsálemben telepedtek le Júda és Benjámin leszármazottai közül a következők: Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül. 5 Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójáríb fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóní fia volt. 6 Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Jeruzsálemben. 7 Benjámin leszármazottai közül Szallú, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítíél fia, aki pedig Jesajá fia volt, 8 azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. 9 Ezeknek Jóél, Zikrí fia volt a felügyelőjük, Júda, Szenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt. 10 A papok közül Jedajá, Jójáríb fia, Jákín, 11 Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahítúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt. 12 Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amcí fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt. 13 Rokonsága, a családfők kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. 14 Rokonai, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdíél, Gedólím fia volt. 15 A léviták közül Semajá, Hassúb fia, aki Azríkám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunní fia volt. 16 A léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó munkát irányította. 17 Mattanjá, Míká fia, aki Zabdí fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni, aztán Bakbukjá, testvérei körében a második, majd Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútún fia volt. 18 Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban. 19 Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál. 20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga örökségében. 21 A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői. 22 A jeruzsálemi léviták felügyelője Uzzí, Bání fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában énekelni szoktak. 23 Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit. 24 Petahjá, Mesézabél fia, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül származott, és a király megbízottjaként a nép ügyeit intézte. 25 A vidéki városok közül Júda fiai laktak Kirjat-Arbában és falvaiban, továbbá Díbónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban, 26 Jésúában, Móládában és Bét-Peletben, 27 Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban, 28 Ciklágban, Mekónában és falvaiban, 29 Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban, 30 Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákísban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig ők telepedtek le. 31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak, 32 meg Anátótban, Nóbban és Ananjában, 33 Hácórban, Rámában és Gittajimban, 34 Hádídban, Cebóímban és Neballatban, 35 Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében. 36 A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Jeruzsálem betelepedőinek „emléktáblája” előtt állunk. A fogság utáni korban ők, köztük a nép vezetői, a szent város első lakói voltak. Megtiszteltetés, de felelősség és kihívás is jár az elsőséggel. A bátorság és emberi bölcsesség mellé szükséges az isteni áldás és a társadalmi támogatás is. Ez a két utóbbi társul a megfogalmazásban: „áldotta a nép” őket. Isten népeként kérjük áldását és imádkozzunk azokért, akik az ismeretlenben és újban vállalják az elsőséget, tartsa meg kegyelmében, és óvja meg az önhittségtől őket.
RÉ 48 RÉ21 48
Napi ének | 805 | Jó dolog az Urat áldani, dicsérni (Zsolt 92)
„…és megtéveszti a föld lakóit…” Jel 13,11–18
11 És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12 Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát annak színe előtt, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. 13 Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre az emberek szeme láttára; 14 és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad színe előtt megtehet; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. 15 Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. 16 És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17 és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. 18 Itt van szükség a bölcsességre! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(14) „…és megtéveszti a föld lakóit…” (Jel 13,11–18)
A harmadik látomásban másik fenevad lép elő, aki nem felváltja, hanem erősíti az előbbit. A földből jön fel, és az előbbi hatalmával lenyűgöző csodákat cselekszik, szinte teremt, a fenevad néma képmásába életet lehel. Mintha próféta lenne, sőt prófétánál is több, hasonlít a Bárányhoz. De a Sátán módjára beszél. Nem életre vezet, hanem a pusztulásba csalogat. Hamis próféta (16,13). Pál és János apostol intését kell megfontolnunk, akik a végidők nagy szellemi küzdelmére figyelmeztetnek: „az antikrisztus eljön, így most sok antikrisztus támadt” (1Jn 2,18). Nem egyedül van, szelleme szétárad és mindent átfertőz. (2Thessz 2,1–12) Az antikrisztus egyszerre tagad és hitet (2Jn 1,7). Tagadja, sőt káromolja Istent, és egyúttal félrevezet, bálványozásra késztet, vagyis a Sátán munkáját folytatja. De nemcsak megtévesztő képessége van, hanem kényszerítő hatalma is. Megöleti azokat, akik nem hódolnak be (16), vagy kirekeszti őket a mindennapos életből, ha nem lettek a rabszolgáivá (17). Az ellenálláshoz bölcsességre van szükség, a felismeréshez pedig józan észre. A számában van elrejtve a neve, de roppant vigasztalás, hogy ez csupán emberi szám. Visszafejthető Néró császár nevére is, de lényegét a 17. rész fejti meg: a volt és a nincs szolgája, sosem jut el céljáig. Csak Isten népének van szombatja (Zsid 4,9).