előző nap következő nap

„Ezek azok a papok és léviták...” Neh 12

1 Ezek azok a papok és léviták, akik hazatértek Zerubbábellel, Sealtíél fiával és Jésúával: Szerájá, Jirmejá és Ezrá, 2 Amarjá, Mallúk és Hattús, 3 Sekanjá, Rehúm és Merémót, 4 Iddó, Ginnetón és Abijjá, 5 Mijjámín, Maadjá és Bilgá, 6 Semajá, Jójáríb és Jedajá, 7 Szallú, Ámók, Hilkijjá és Jedajá. Ezek voltak Jésúa idejében a papoknak és hozzátartozóiknak a főemberei. 8 A léviták pedig ezek voltak: Jésúa, Binnúj és Kadmíél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá, aki hozzátartozóival együtt a magasztaló éneklés vezetője volt. 9 Velük szemben álltak szolgálati beosztásuknak megfelelően a hozzátartozóik: Bakbukjá és Unní. 10 Jésúa nemzette Jójákímot, Jójákím nemzette Eljásíbot, Eljásíb pedig Jójádát. 11 Jójádá nemzette Jónátánt, Jónátán pedig nemzette Jaddúát. 12 Jójákím idejében a papok között ezek voltak a családfők: Szerájá családjában Merájá, Jirmejáéban Hananjá, 13 Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Jóhánán, 14 Melíkúéban Jónátán, Sebanjáéban Jószéf, 15 Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj, 16 Iddóéban Zekarjá, Ginnetónéban Mesullám, 17 Abijjáéban Zikrí, Minjámínéban, Móadjáéban Piltaj, 18 Bilgáéban Sammúa, Semajáéban Jónátán, 19 Jójáríbéban Mattenaj, Jedajáéban Uzzí, 20 Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber, 21 Hilkijjáéban Hasabjá, Jedajáéban pedig Netanél. 22 A léviták között – de a papok között is – Eljásíb, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a perzsa Dárius uralkodásáig. 23 Lévi leszármazottainak a családfőit egy krónikában jegyezték föl egészen Jóhánánnak, Eljásíb fiának az idejéig. 24 A léviták főemberei ezek voltak: Hasabjá, Sérébjá és Jésúa, Kadmíél fia; hozzátartozóik pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket, ahogyan Dávid, az Isten embere elrendelte, egyik kórus szemben a másikkal. 25 Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb kapuőrök voltak, akik a kapuknál levő raktárakra vigyáztak. 26 Ezek Jójákímnak, Jésúa fiának, Jócádák unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg Ezsdrás papnak, az írástudónak az idejében éltek. 27 Jeruzsálem falainak a felavatásakor mindenütt fölkeresték a lévitákat, és elvitték őket Jeruzsálembe, hogy tartsák meg az avatási ünnepséget, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal. 28 Össze is gyűltek az énekesek Jeruzsálem egész környékéről, a netófáiak falvaiból, 29 Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Jeruzsálem körül építettek maguknak falvakat. 30 És miután a papok meg a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falakat is. 31 Azután felküldtem Júda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy, hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobb felé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. 32 Utána Hósajá ment és Júda vezető embereinek a fele, 33 továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám, 34 Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá. 35 A papok közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, 36 azután a hozzátartozói: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanání, Dávidnak, az Isten emberének a hangszereivel. Élükön Ezsdrás, az írástudó haladt. 37 A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak Dávid városának a lépcsőin, a fal följáróján Dávid palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig. 38 A másik hálaadó énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a Kemencék tornya mellett a széles falig. 39 Azután az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, és megálltak a Börtön-kapunál. 40 Majd fölállt a két hálaadó énekkar az Isten házában, és velem együtt az elöljárók fele 41 meg a papok: Eljákím, Maaszéjá és Minjámín, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal, 42 továbbá Maaszéjá, Semajá és Eleázár, Uzzí, Jóhánán és Malkijjá, Élám és Ézer. Azután énekelni kezdtek az énekesek; Jizrahjá volt a karnagyuk. 43 Azon a napon nagy véresáldozatokat mutattak be, és örvendeztek, mert az Isten nagy örömöt szerzett nekik. Az asszonyok és gyermekek is örvendeztek; messzire elhallatszott, hogy mennyire örvendeznek Jeruzsálemben. 44 Azon a napon felügyelőket állítottak a kincsek, a felajánlások, az első termés és a tizedek raktárai élére, amelyekbe összegyűjtötték a papoknak és a lévitáknak járó törvényes részt a városok mezőiről, mert örültek a júdaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a léviták. 45 Ezek látták el az istentisztelettel és a tisztasági előírásokkal kapcsolatos tennivalókat meg az énekesek és a kapuőrök tennivalóit is Dávidnak és fiának, Salamonnak a parancsa szerint. 46 Mert nagyon régóta, Dávid és Ászáf idejétől fogva voltak az énekeseknek vezetői, és voltak Istent dicsérő és hálaadó énekek. 47 Zerubbábel és Nehémiás idejében egész Izráel megadta az áldozatokból napról napra az énekeseknek és a kapuőröknek járó részt. A szent adományokat is átadták a lévitáknak, a léviták pedig átadták a szent adományokat Áron fiainak.

Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata

Egy lista, amely alapján összeállították a papi és lévita családokat keresve leszármazottaikat? Vagy a leszármazottak jöttek, hogy igazolják hovatartozásukat? Ez alapján állt össze a VIP-névsor az ünnepségre? Ők a hivatalos, megkülönböztetett vendégek, akik hivatalból jelen lehettek? Mi is ismerünk nagy református családokat. Talán magunkat is ilyenekhez sorolhatjuk? Vagy éppen azért imádkozunk, hogy a velünk kezdődő krisztuskövető élet nyomot hagyjon az utódokban? Származás elvén járó előjog? Krisztus ilyet nem ismer. Az ő ünnepi asztalánál Isten gyermekeként bárki helyet talál.

RÉ 450 RÉ21 192

Napi ének | 803 | Az Úrnak zengjen az ének

„…Boldogok…, akik az Úrban halnak meg…” Jel 14,1–13

1 És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. 2 Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. 3 És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. 4 Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, 5 és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. 6 És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; 7 és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! 8 Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. 9 Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11 gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. 13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.

Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István

(13) „…Boldogok…, akik az Úrban halnak meg…” (Jel 14,1–13)

A negyedik látomás az elpecsételteket állítja elénk, akikhez majd csatlakozik az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága. Ők a Bárány hűséges kísérete, tiszták, ők az első zsengék, akiket a Bárány vére váltott ki az emberek közül, hogy szabadon szolgáljanak Krisztusnak (1Kor 7,23). Kiváltságukat jelzi, hogy éneküket nem tudjuk megtanulni (3). Ám legfőbb jellemzőjük számunkra is szent kötelesség: szeretet által kell szentnek és feddhetetlennek lennünk (Ef 1,4). Ehhez kapcsolódik az ötödik látomás: három angyal hirdeti a teremtő Isten imádatának feltétlenségét (örök evangélium), az önhitten istenkedő hatalom (a nagy Babilon) bukását, és a fenevad követőire váró ítéletet. Itt kapunk orvoslást a korábbi látomások nyomán támadt szorongásainkra: ugyan ki háríthatná el tökéletesen a nagy hitetést, ki állhatna ellen az antikrisztusi fenyegetéseknek, kiben van világos megkülönböztető képesség? Mennyit ér a másokért is fáradozó szeretet, és meddig ér el az állhatatos remény (1Thessz 1,3)? S vajon nem koptatja el a hitünket a sok nyomorúság? A Lélek válaszol és gyógyít: boldogok a Krisztus tulajdona! Ez a mi vigasztalásunk, akár élünk, akár halunk.