„Az ő (Isten) munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok.” 1Kor 1,18–31
18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. 26 Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. 27 Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, 28 és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, 29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30 Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31 hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Az ember tökéletes életre vágyik. Ennek elérésére kultúrák szerveződnek (21). A Jézus haláláról és feltámadásáról szóló evangélium is az ember által vágyott életet kínálja, miközben nem emberi termék (25). A kegyelemből kapott örök élet nem következik az ember bensőjéből, ahogy a keresztyén gyülekezet sem. Pál összeköti az evangéliumot és a gyülekezet valóságát, mely Isten kegyelmi munkájáról és az ember megmentéséről szól (30). A vágyott élet nem emberi erőfeszítéssel ugyan, de elérhető!
RÉ 230 RÉ21 756
Napi ének | 763 | Hadd látlak Téged, ó, szívem Ura
„… a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” 1Móz 1,26–2,4a
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28 Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! 29 Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! 30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
1 Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. 2 A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. 3 Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. 4a Ez az ég és a föld teremtésének története.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(27) „… a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1,26–2,4a)
Miben emlékeztet az ember Istenre? Értelmünk hasonlít valamelyest? Vagy néha képesek vagyunk helyes erkölcsi döntéseket hozni? Mindebben lehet bizonytalanságunk, de azt tudjuk, hogy mi nem vagyunk Istenhez foghatók. A „maga képmására, Isten képmására”, vagy (a Károli-fordítás szerint) az „ő képére, Isten képére” teremtetett az ember, de sajnos egyik fordításunk sem jelzi, hogy a héber eredeti mondatban két különböző szó áll, így mi, magyar olvasók, azt hihetjük: a bibliai szöveg nyomatékosítani akarja, az ember pontosan olyan, mint amilyen Isten maga! A szöveg értelme azonban nem ez. Az idézett vers ezt mondja: Istenhez hasonló lettél, de vigyázz, nem olyan vagy, mint ő, csupán Hozzá hasonló! Az ókori keleten szokásban volt, hogy a királyok birodalmuk távoli pontjain felállíttatták szobraikat, jelezve, ők akkor is uralkodnak, ha épp távol vannak. Képmásuk által voltak jelen. Hasonlóról szól az ember Isten képére történő teremtése is. Senki nem tévesztette össze a szobrot az uralkodóval; az ember sem keverhető össze Istennel, aki felelősséggel felruházott teremtménynek alkotott bennünket. Az Úr teremtett egy élhető világot, ránk bízta, mi pedig... az a legkevesebb, ha megvalljuk: nem voltunk jó gazdák.