„Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.” 1Kor 11,2–16
2 Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3 De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 5 És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! 7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. 13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14 Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? 15 Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. 16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A közösség megélésére is vonatkozik az a hagyomány, amelyet a korinthusiak elfogadtak (2). A zsidó és pogány közösségekben a nyilvánosság előtt megjelenő asszony fátyollal fedte a haját – ez jelezte a férjéhez tartozást. Ahogy Krisztus alávetette magát Istennek, úgy vesse magát alá a férfi Krisztusnak, az asszony pedig férjének – erre tanít az ige. Az, hogy valaki erősnek vagy szabadnak gondolja magát, nem jogosítja fel „csak azért is” egy másfajta életre. Ha asszonyként dicsőséget akarsz adni férjednek, férfiként Krisztusnak, alázattal fogadd el azt, akivé teremtett az Úr.
RÉ 487 RÉ21 662
Napi ének | 794 | Jézus, te égi, szép
„Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen…” 1Móz 20
1 Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát. 3 Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony! 4 Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, ezért azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? 5 Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6 Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. 7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj! Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek, aki hozzád tartozik! 8 Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi udvari emberét, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9 Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad megtenni. 10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál, hogy ezt tetted? 11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. 12 De ő valóban a húgom is, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. 13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondod rólam, hogy a bátyád vagyok! 14 Akkor Abímelek juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott, és Ábrahámnak adta, Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, 15 és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod! 16 Sárához pedig így szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy. 17 Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóleányait, úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az Úr meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(11) „Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen…” (1Móz 20)
Egyetlen fejezettel a sodomai tragédia után értjük: Ábrahám okkal nem bízott a kánaáni városok népében. Arról, ahogy elengedte feleségét, óhatatlanul is Lót szavai jutnak eszünkbe, aki szorult helyzetében kész lett volna lányait kiszolgáltatni a helyiek akaratának: „Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok…” (19,8).
Nincs itt istenfélelem, szól Ábrahám – a tapasztalat mondatta ezt vele, mégis meg kellett tanulnia a leckét: néha a pogány hagyatkozik Isten szavára. Találhatunk istenfélelmet bűnösnek tűnő városokban, idegenek között, pogányok földjén. Előfordul, hogy ott kezdik komolyan venni Isten törvényét, ahol legkevésbé várjuk. Ninivében, Jónás idejében, és Gerárban, Ábrahám napjaiban ez történt. Egyetlen éjszakai álom kellett, és mindenki megijedt (8). Ez nem az Istenre hagyatkozó ember megváltozott életének tükröződése, csupán félelem az ismeretlen hatalomtól, de mégis több, mint amire az életéért aggódó (11), végül a helyi asszonyokért imádságban közbenjáró Ábrahám számított (17). Talán ért már bennünket is hasonló meglepetés. Néhányszor testvéreket találunk ott, ahol ellenségeket várunk, és kiderül valakiről, hogy keresztyén, mint mi. Sajnos időnként ennek ellenkezőjét is megtapasztaljuk.