„..Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint..., feltámadt a harmadik napon”. 1Kor 15,1–11
1 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4 eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, 5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. 10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint..., feltámadt a harmadik napon” (3). A reformáció hozta el azt az időt, amikor újra Isten szavát tették a protestáns keresztyének hitéletének meghatározó zsinórmértékévé. Sokan hajlamosak elfelejteni azt, amit a reformátorok vallottak a négy alaptételben: egyedül Jézus Krisztus által lehet üdvösségünk, egyedül kegyelemből van üdvösségünk, egyedül hit és nem cselekedetek által üdvözülünk, egyedül a Szentírásból ismerhető meg az Istenhez vezető út. A korinthusiakat is erre emlékezteti Pál.
RÉ 347 RÉ21 519
Asztali áldás | 675 | Hálát adunk, jó Istenünk
„Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét…” 1Móz 25
1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai. 5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét, 6 a fiaknak, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. 7 Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. 9 Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, 10 azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. 12 Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, 14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfís és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. 18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. 19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. 22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. 24 Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. 25 Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek. 27 Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(5) „Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét…” (1Móz 25)
Mai jogrendszerünk, igazságérzetük alapján vizsgálva Ábrahám elhatározására és intézkedésére azt mondanánk, hogy nem igazságos, hiszen Ábrahámnak voltak még gyermekei Izsákon kívül. Azonban nemcsak ennyi bejelentés hordozza az örökségről szóló rendelkezést, hanem szakaszunkban az is világos, hogy ő a többiekről is gondoskodik (6).
A különbségtétel alapja nem egyszerű emberi szimpátia Izsák iránt, hanem a megértett és Ábrahámban megérett ígérethez való következetes ragaszkodás. Az Istentől kapott kijelentés és annak többrendbeli megerősítése hat ilyen elkötelező erővel Ábrahám életében. Tudja, hogy azon a vonalon kell haladnia, amelyet elhívatásakor az Úr egyértelművé tett. Megtapasztalta Izsákkal együtt a Mórijá hegyén, hogy az Úr gondoskodik, nekünk pedig ennek kell alávetnünk dolgainkat. Az ígéretek összefüggésben vannak egymással, egészen addig, ami a nagy áldozatban, Krisztus megváltó cselekedetében történt. Erre alapozva nekünk még nagyobb bizalommal kell lennünk kijelentéseire nézve.