„Isten nem a zűrzavarnak... Istene” 1Kor 14,26–40
26 Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27 Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! 28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! 29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! 30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. 32 A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, 34 az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. 35 Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. 36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. 38 És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. 39 Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! 40 Azonban minden illendően és rendben történjék!
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Isten nem a zűrzavarnak... Istene” (33). A korinthusiak hajlamosak voltak a Lélek gyümölcsét és a lelki ajándékokat összekeverni. A lelki ajándékok különbözőek lehetnek, de a Lélek gyümölcse minden hívő életében ugyanaz! A hit gyümölcse annak a bizonyítéka, hogy a krisztushívőkben él Isten Szentlelke. Szentlelket venni és Szentlélekkel beteljesedni két különböző dolog. Nem mi birtokoljuk a Szentlelket, hanem a Szentlélek akar lakni bennünk.
RÉ 463 RÉ21 826
Reggeli ének | 668 | Hajnalórán lelkem ébred
„Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.” 1Móz 24,50–67
50 Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. 51 Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr. 52 Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az Úr előtt. 53 Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. 54 Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55 A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! 56 De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! 57 Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! 58 Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! 59 Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát! 61 Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment. 62 Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. 1Móz 16,14; 25,11 63 Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. 64 Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, 65 és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. 66 A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. 67 Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(65) „Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.” (1Móz 24,50–66) Felesleges mozzanat – mondaná korunk embere. Ókori rend szerint érkezik a feleség Izsák számára. Minden eldőlt, nem? Ábrahám eskü terhe alatt hozat feleséget rokonai közül későn született fiának, Izsáknak. A szolga jó eredménnyel járta meg az utat, a feladatot példaértékűen teljesítette. Minden eldőlt. Mire való az elfátyolozás? Arra, hogy a szolga újra beszéljen.
„A szolga … elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett” (66). Izsáknak tudnia kell, hogy ebben a számára életfontosságú eseményben is benne van az ígéret vonala. Emlékeznie kell arra, hogy milyen az, amikor Isten rendel ajándékul társat, hozzáillőt. Olyat, akivel továbbvihetik az ígéret vonalát. Tudnia kell Izsáknak a részleteket, azt, ahogyan a szolga elindult, kért, kapott, megszállt. Ahogyan Rebeka várakozás nélkül elindult az általa megértett, mégis ismeretlen jövő felé. Izsáknak előre tudnia lehet, hogy ebben a házasságban nemcsak szerelem, családalapítás van, hanem Isten nagy tervének beteljesülése. Izsáknak tudnia kell, hogy az Úr biztosítja őt élete minden területén. Mert ez az Úr az, aki állja a szavát a teremtett világ szabadítására és mindennapos életeseményeink biztosítására vonatkozóan is. A fátyol, amellyel Rebeka eltakarta magát, amíg a szolga beszámolt, nem elválasztott, hanem összekötötte őket az Úr tetteinek megértésében.