„...álljatok meg a hitben...” 1Kor 16,13–24
13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15 Kérlek titeket, testvéreim, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18 Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21 A köszöntést én írom, Pál, a saját kezemmel. 22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! 23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„...álljatok meg a hitben...” (13). Pál tudja azt, hogy nem lehetséges megállni a hitben saját erőnkből. Aki azonban minden dolgát az Istentől kapott szeretetre alapozza (14), annak ez is sikerülni fog. Ma az ilyen hitben erős, szolgáló férfiakból van nagyon kevés. Apátlan nemzedékek nőnek fel, és ezen csak Isten tud változtatni. Az intés azonban nem csak a férfiaknak szól. A nőknek ugyanúgy meg kell erősödniük a hitben. Jézus a mi élő reménységünk, akiben hiszünk!
RÉ 499 RÉ21 668
Zsoltár vasárnapra | 36 | A gonoszon gondolkodván
„… általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” 1Móz 28
1 Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2 Indulj, eredj el Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnek a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül! 3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokasága támadjon belőled! 4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. 5 Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. 6 Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül, 7 és Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. 8 Látta tehát Ézsau, hogy apja, Izsák a kánaáni leányokat rosszaknak tartja. 9 Elment ezért Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségei mellé Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát. 10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16 Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 18 Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19 Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20 És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21 és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. 22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(14) „… általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége.” (1Móz 28)
Jákób beleszületett abba a családba, amelyet az Úr maga választott ki és tett eszközévé abban, hogy áldássá legyen a föld minden nemzetsége számára. Láttuk az előzményekből, hogy Jákób anyja, Rebeka segítségével az apai áldást hogyan szerezte meg. Azonban ez nem a teljesség. Nem az áldás teljessége, hiszen Jákóbnak nemcsak a családi vérvonalhoz kell hűségesnek lennie, hanem személyesen magával az Úrral kell találkoznia, az ő szövetségesévé kell válnia. Nemcsak az örökség, megszerzett apai áldás nyomvonalán kell haladnia, hanem abban a megkerülhetetlen találkozásban, amelyben személyesen hallja Isten róla szóló döntését, és engedelmeskedik majd az Úr rendelkezéseinek.
Az a valóság, amelyet itt Jákób álom formájában kap, meghatározza egész életútját. Ebben az álomban éri el az a kijelentés, amely Istennek felőle való döntését tartalmazza. Ebben van az az irány, amelyet követnie kell, hogy célba érjen. Fáradságos út lesz ez. Megérti Jákób, hogy „ez az én utam”. És minden más út más útja. De szép elköteleződéssel indul neki, mert már tudhatja, hogy Isten irányítása alá helyezett életünk biztonságot jelent, „mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,29). Mi pedig tudjuk, hogy Isten ígéretei Krisztusban lettek teljessé.