„...amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is” 2Kor 1,1–11
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és egész Akhájában valamennyi szentnek: 2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. 6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. 7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. 8 Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; 10 aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, 11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
Bibliaolvasó Kalauz – Csűry István igemagyarázata
„...amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is” (7). Az apostol a szenvedésről úgy beszél, mint ami nem végső állomás, hanem csak küszöb a vigasztalás ajtaján. A szenvedésnek következménye van. Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy a legjobbat készíti Urunk a szenvedők számára. Nincs hiábavaló szenvedés, sőt jutalom nélküli szenvedés sem azok számára, akik Krisztus feltámadásának vigasztalását elfogadták.
RÉ 51 RÉ21 51 • IÉ Lk 10,25–37 • Zsolt 51
Heti zsoltárének | 51 | Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem
Úrvacsorai dicséret | 357 | Buzdulj mély hálára, lelkünk
„… Lábán … eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába” 1Móz 29
1 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. 2 És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3 amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4 Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5 Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6 Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a leánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7 Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! 8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. 10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. 11 Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának. 13 Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. 14 Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig. 15 Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? 16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17 Leának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. 18 Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. 19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20 Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. 21 Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! 22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. 23 De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát leányának, Leának adta szolgálóleányul. 25 Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26 Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28 Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül. 29 Lábán a szolgálóleányát, Bilhát leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. 30 Jákób bement Ráhelhez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. 31 De az Úr látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32 Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az Úr nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. 33 Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az Úr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34 Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35 Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(13) „… Lábán … eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába” (1Móz 29)
Jákób a közvetlenül Istentől kapott kijelentés után, annak megfelelően útra kelt, és megérkezett nagybátyjához, Lábánhoz. Minden jel arra mutat, hogy az útirány fizikai és lelki értelemben is jó. Az teljesül, ami Izsák és Rebeka kérése volt a menekülésen kívül, hogy Jákób őseik közösségéből keressen, találjon feleséget magának. Anyja testvérénél pedig menekülése idejére védelmet. Ebben az eseményben is világos az, hogy az Úr Jákóbnak álomban adott kijelentésben az adott ígéretét teljesíti: „veled vagyok” (28,15).
A Lábán házához való megérkezés egy olyan biztos jel, amely erősíti Jákóbot. Ott vagyok, azok között vagyok, akiknél helyem van: menedékem, megélhetésem az áldásra való felkészülés alkalmas körülménye. Akkor is, ha a nevében és múltjának eseményében is csaló Jákób most saját életében éli át, hogy milyen megvezetettnek lenni. A hűséggel kiszolgált hét esztendőért nem azt a feleséget kapja, akire vágyott, akit megígértek számára. Jákób évei a hűségre való felkészülés idejét adják Lábán házában.
Lehetnek kedvezőtlenül alakuló események az életünkben, de soha ne felejtsük el: a fő vonal, amelyet Isten rajzolt meg nekünk Jézus Krisztus megváltásában, az töretlen és változatlan. Emberi buktatók, meg nem tartott vagy megváltoztatott ígérvények között is biztos az Isten ígérete.