„...ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” 2Kor 4,1–6
1 Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el, 2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
Bibliaolvasó Kalauz – Csűry István igemagyarázata
„...ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (6). Isten igéje világosságot gyújt, amit a hit elfogad, és azzal éli a maga sorsát. Voltak és lesznek, akik sötétségben tévelyegnek. A világosság hordozói nem haszontalan díszként kapták a mennyei fényt, hanem eszközként, amely által Isten dicsőségének ragyogását egyre teljesedő valóságban észlelik. A Krisztus arcáról visszatükröződő dicsőségben megújul az élet, és egyre több ember sötét világát ragyogja.
RÉ 265 RÉ21 158
Péntek reggeli dicséret | 656 | Mindenkor téged, Úr Isten
„…küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” 1Móz 32
1 Reggel fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. 2 Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3 Amikor Jákób meglátta őket, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. 4 Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére, 5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. 6 Szereztem marhákat, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7 A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz férfi van vele! 8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat, marhákat és tevéket. 9 Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, legalább a másik tábor megmenekülhet. 10 Jákób azután ezt mondta: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborom is van. 12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek, hogy ha idejön, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy nem lehet megszámolni. 14 Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékokat válogatott ki bátyjának, Ézsaunak mindabból, amire szert tett: 15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, 16 harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17 Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18 Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, 19 akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20 Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! 21 Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán akkor szívesen fogad. 22 Az ajándék tehát elindult előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. 23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt. 25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. 26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 30 Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. 32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(29) „…küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32)
Micsoda menet az, amelyben Jákób most halad? Alig békült meg a mögötte levő húsz évben életét meghatározó Lábánnal, hazafelé tart, és hamarosan találkozik a két évtizede őt halálra kereső, sértett Ézsauval. Isten angyalainak előtábora erősíti. Mégis fél, és tele van rettegéssel. Emberi számítás szerint ez a félelem megalapozott. Amit maga mögött hagyott, az a gyűlölet, bosszú, üldözés.
Isten régi, eredeti ígérete azonban előreviszi. Nem csak a lábai viszik előre.
A lelkében óriási változásokkal érkezik: bocsánatkérési szándék, ajándékdelegációk előzik meg érkezését. Milyen emberi? Levenni a lábáról a testvérellenséget. Kiengesztelni anyagi javakkal. Mennyien próbálkoznak ma is így: tárgyakkal, nyájas szavakkal. A döntő fordulat nem ebből származik, hanem abból az éjszakán át tartó tusakodásból, amikor Isten követével tusakodik. Testi állapotában maradandó károsodást szenved, de személyiségében megújul, és ezt Istentől küldött új névvel pecsételi meg az Úr. Lecseréli a Jákób csaló nevet Izráelre. Ezzel a tudattal virradhat, és indulhat Ézsau felé.
A győzelem, az Úrral való „kiegyezésünk” eligazító, megigazító: „megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1).