„...van Istentől készített hajlékunk...” 2Kor 5,1–10
1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, a Lélek zálogát adta nekünk. 6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7 mert hitben járunk, nem látásban. 8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„...van Istentől készített hajlékunk...” (1). Amikor az ember az elmúlásra gondol, azok a dolgok jutnak eszébe, amelyek elmúlnak az élettel: ideje, kapcsolata, tettei, mert nincs pulzusa, nincs életjele. Az apostoli tanításban pedig így szól az evangélium: az elveszett, tökéletlen emberi után jön az örökkévaló, tökéletes és isteni. Ez pedig a hitnek minden rosszon felülemelkedő tudata. Nem egyszerűen a reménye, hanem a hitből fakadó igaz vigasztalást adó ismerete.
RÉ 52 RÉ21 52 • IÉ Ézs 12,1–6 • Zsolt 52
Vasárnap esti dicséret | 682 | Felséges Isten, mennynek, földnek Ura, És mindeneknek
„Szerencsétlenségbe döntöttetek, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói, a kánaániak és a perizziek előtt.” 1Móz 34
1 Egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. 2 Meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette, és vele hált, erőszakot követve el rajta. 3 De lelkéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4 Majd ezt mondta Sikem az apjának, Hamórnak: Kérd meg nekem feleségül ezt a leányt! 5 Jákób meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Jákób, amíg megjöttek. 6 És kiment Hamór, Sikem apja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. 7 Jákób fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot, felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen, amikor Jákób leányával hált, mert nem szabad ilyet tenni. 8 Hamór azonban így beszélt velük: A fiam, Sikem lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hát hozzá feleségül! 9 Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! 10 Lakjatok közöttünk! Itt az ország előttetek: lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le! 11 Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. 12 Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt! 13 De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának, Hamórnak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. 14 Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázatot hozna ránk. 15 Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16 Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. 17 De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. 18 Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. 19 Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Jákób leányát, és neki volt apja egész háza népe között a legnagyobb tekintélye. 20 Visszament tehát Hamór és fia, Sikem, városuk kapujába, és így szóltak a városban élő férfiakhoz: 21 Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen elég tágas ez az ország számukra is mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22 De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. 23 Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! 24 És hallgatott Hamórra meg a fiára, Sikemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába. 25 A harmadik napon azonban, amíg ezek seblázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és legyilkoltak minden férfit. 26 Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. 27 Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. 28 Juhaikat, marháikat, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. 29 Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pedig teljesen kifosztották. 30 Jákób azonban ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Szerencsétlenségbe döntöttetek, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. 31 De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint egy paráznával?!
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(30) „Szerencsétlenségbe döntöttetek, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói, a kánaániak és a perizziek előtt.” (1Móz 34)
Ez Jákób megállapítása azt követően, hogy a lányán elkövetett erőszak után fiai alaposan átgondolt módon bosszút álltak azon a Sikem nevű a városon, amelyből az erőszaktevő származott. Minden férfit meggyilkoltak, a várost kifosztották. Isten népévé kívántak lenni azzal a következetes bosszúval, amellyel felléptek. S ehhez még a körülmetélkedés hamis módon meghatározott kívánalmát is felhasználták. Nyilvánvaló ugyan Isten igénye, arra nézve, hogy ne keveredjenek össze az ott levő népekkel, mert ennek elmaradása lehetetlenné teszi a választottak küldetését, de a vérbosszú igényét itt Isten nem fogalmazza meg. Abban következetesek, hogy vallják: „nem szabad így cselekedni” (7) Izráel rendje szerint. De abban a bosszúállásban, amelyet végrehajtottak, abban túllépték Isten népe küldetésének határát.
Érdemes józansággal átgondolni az Isten mai népe misszióját, és az evangéliumhoz következetes ragaszkodást nem összekeverni az emberi ítélkezés és bosszúállás dolgával. Méltatlan és méltánytalan viselkedéssel ma is „bajba keverhetjük” az anyaszentegyházat kizárólagos küldetésében. Figyeljünk erre!