„...úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét” 2Kor 6,1–10
1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! 3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5 verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, 6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, 7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, 8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, 10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„...úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét” (1). Minden úrvacsora megünneplése intelemmel zárul. Valóságos veszély az, hogy valamit értünk, elfogadunk, aztán mindezt eldobjuk magunktól. Mélységes bűnbánattal köszönjük meg neki azt a nagy atyai türelmét, amelyet nekünk ajándékoz, amikor levegőnek nézzük az emberi, isteni gesztusokat, hiábavalóvá tesszük az ő nagy jóságát.
RÉ 471 RÉ21 831
Kedd esti dicséret | 684 | Bölcs teremtője a széles nagy földnek
„…más országba ment a testvére, Jákób elől. Mert olyan sok volt a szerzeményük...” 1Móz 36
1 Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége: 2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki a hivvi Cibón leánya volt, 3 meg Boszmatot, Izmael leányát, Nebájót húgát. 4 Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, Boszmat szülte Reúélt, 5 Oholíbámá pedig szülte Jeúst, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6 Akkor Ézsau fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amelyet Kánaán földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Jákób elől. 7 Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak. 8 Így telepedett le Ézsau a Széír-hegységben. Ézsau pedig Edóm. 9 Ez a Széír-hegységben lakó Ézsaunak, Edóm ősatyjának a nemzetsége: 10 Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának, Ézsau feleségének a fia, Reúél pedig Boszmatnak, Ézsau feleségének a fia. 11 Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz. 12 Timna volt Elífáznak, Ézsau fiának a másodfelesége, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának, Ézsau feleségének a fiai. 13 Ezek Reúél fiai: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. 14 Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst, Jalámot és Kórahot. 15 Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, 16 Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén: ezek Ádá fiai voltak. 17 Ezek voltak Reúélnak, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai voltak. 18 Ezek voltak Oholíbámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. 19 Ezek voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői. 20 Ezek voltak a hóri Széír fiai, akik ezen a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón és Aná, 21 Dísón, Écer és Dísán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők, Széír fiai Edóm földjén. 22 Lótán fiai voltak: Hórí és Hémám, Lótánnak a húga pedig Timna. 23 Ezek voltak Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó és Ónám. 24 Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. 25 Ezek voltak Aná gyermekei: Dísón és Oholíbámá, Aná leánya. 26 Ezek voltak Dísón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. 27 Ezek voltak Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. 28 Ezek voltak Dísán fiai: Úc és Arán. 29 Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő, 30 Dísón nemzetségfő, Écer nemzetségfő és Dísán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként. 31 Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: 32 Edómban Bela, Beór fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. 33 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. 34 Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 35 Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 36 Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 37 Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 38 Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. 39 Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt. 40 Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, 41 Oholímábá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 42 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 43 Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(6,7) „…más országba ment a testvére, Jákób elől. Mert olyan sok volt a szerzeményük...” (1Móz 36)
Az kezdettől fogva világos, hogy Jákób családja hordozza azt az áldást, amely Ábrahámnak adatott, és minden népre kiterjesztve érvényesül majd. Azonban teljesen világos az, hogy Ézsau is ott van Isten előtt. Számba vett, és számon tartott, hiszen az Izráelnek adott áldás lényege éppen abban van, hogy Isten ígéretének a végső kiteljesedése miatt ők is beletartoznak Isten kegyelmébe. Az Úr eredeti kijelentésének megfelelően haladnak a dolgok Ézsauval is. Anyagiakban jóléttel megáldva, hagyja el Ézsau Kánaán földjét, és költözik más országba. Nemzetségét is számon tartja az Írás, mert Isten tartja számon őt is. Nagy biztatásunk van abban, hogy Jézus Krisztusban az Atya a teremtett világ egészére kiterjesztette hívását. Az ő tökéletes egyszeri áldozatának érvénye nem korlátozódik némelyekre, bizonyos nemzetekre. Az evangélium az, hogy „aki hisz őbenne” (Jn 3,16) annak része van az örök életben. Így tekintsünk felebarátaink mindegyikére, mint Isten által számba vett és számon tartott felebarátunkra, akiknek ő előkészítette kegyelmét.