előző nap következő nap

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában...” 2Kor 6,11–18

11 Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: 12 nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13 Mint gyermekeimhez szólok: viszonzásul tárjátok ki ti is szíveteket! 14 Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”

Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában...” (14). Külső és belső erők kompromisszumra, megértésre, tapintatra, elnézésre indítanak. Az apostol szavai határozottan szólnak ez ellen. Ennek oka nyilván az, hogy vannak olyan személyek, gondolatok és cselekedetek, amelyeket krisztusi létünk miatt nem lehet tolerálnunk. Az ilyen igával szemben Jézus arról az igáról szól, ahol az iga másik felében ő van, és nem a bűn (vö. Jn 17,15).

RÉ 500 RÉ21 681

Szerda esti dicséret | 685 | Ó, magas mennynek szentséges Istene

„…ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő!” 1Móz 37

1 Jákób is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2 Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3 De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született, és egy tarka ruhát csináltatott neki. 4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni. 5 Egyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. 6 Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam! 7 Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. 8 Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. 9 Egy másik álmot is látott, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag! 10 Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte, apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! 11 Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. 12 Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13 Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! 14 Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. 15 Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16 József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, merre legeltetnek? 17 Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. 18 Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, megegyeztek egymás között abban, hogy megölik. 19 Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! 20 Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! 21 Amikor ezt Rúben meghallotta, ki akarta őt menteni a kezeik közül, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22 Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet! Így akarta kimenteni a kezeik közül, és visszajuttatni apjához. 23 Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát, amely akkor is rajta volt. 24 Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. 25 Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amelyet Egyiptomba szállítottak. 26 Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? 27 Gyertek, adjuk el az izmaelieknek, de ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28 Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29 Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, 30 visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 31 Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. 32 Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? 33 Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet! 34 És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. 35 Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták, de nem akart megvigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! Így siratgatta őt az apja. 36 A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának.

Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata

(27) „…ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő!” (1Móz 37)

József élettörténetének bonyodalmai megkezdődtek. Apja általi kedveltségének az lett az ára, hogy testvérei szemében gyűlöletessé lett. Előremutató álmaival szemben pedig szülei és testvérei is értetlenül álltak. A helyzet bonyolódik, odáig fajul a testvérivel való kapcsolat romlása, hogy megölésének tervét is megfogalmazzák. Két mentő szándék azért beszüremlik a meggyilkolása sötétjébe. Rúben mentő ötlete: a pusztában dobják bele a kútba, hogy vére ne tapadjon az ő kezükhöz (21,22). Majd Júda mentőötlete az, hogy József elpusztítása helyett adják el izmáeli kereskedőknek. Ennyire jutnak a jóindulatú testvérek. De Isten már itt kiemeli Józsefet nemcsak a pusztításból, hanem a töredékes mentőszándékok közül is. Mások emelik ki a kútból, és másként jut el Egyiptomba József.

Szépen előrevetíti ez Isten irántunk való irgalmasságát és tökéletes szabadításának tervét, amit Jézus által vitt véghez. Nem az van, nem úgy lett, ahogyan mi emberi vallásos teljesítményeink összeadásával reméltük, hanem Isten terve tökéletes, és Isten terve Krisztusban tökéletesen megvalósult terv. Úgy lett mindannyiunkra nézve, ahogyan évtizedek múlva József vallja: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (1Móz 50,20).