„...először önmagukat adták az Úrnak...” 2Kor 8,1–15
1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5 És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. 6 Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. 7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10 Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvésben, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. 11 Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt a szándékotok, olyan legyen a véghezvitele is, erőtökhöz mérten! 12 Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs. 13 Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően 14 a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; 15 amint meg van írva: „Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.”
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„...először önmagukat adták az Úrnak...” (5). Az adakozás kezdetektől fogva szerves része a vallásos életvitelnek. Ugyanakkor éppen az adakozásunkkor lóghat ki a lóláb, és hullhat le a lepel, hogy milyen gyarlók is vagyunk. Az özvegyasszony két fillére hatalmas összeg volt, mert az volt mindene. Fontoljuk meg, hogy a mi adakozásaink a fölöslegünknek mekkora hányadát teszik ki. Nem is beszélve arról, hogy erényeinkből mennyit adunk át az Úr szolgálatának, és gyarlóságunkból mennyit adunk föl az Úr szolgálatáért.
RÉ 155 RÉ21 213
Szombat esti dicséret | 688 | Felséges Isten, mennynek, földnek Ura, Ki mindeneknek
„De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla.” 1Móz 40
1 Történt ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. 2 Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. 3 Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol fogva tartották Józsefet. 4 A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. 5 Egyszer álmot láttak, mindketten ugyanazon az éjszakán: az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindkét álomnak megvolt a maga jelentése. 6 Amikor reggel bement hozzájuk József, látta rajtuk, hogy izgatottak. 7 Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele együtt voltak őrizetben gazdája házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? 8 Ők azt felelték neki: Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse. József ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Mondjátok el nekem! 9 A főpohárnok elmondta az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. 11 Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12 József ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. 13 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe ugyanúgy, mint korábban, amikor a pohárnoka voltál. 14 De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! 15 Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek. 16 Amikor a fősütőmester látta, hogy kedvező megfejtést adott, ezt mondta Józsefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. 17 A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, de a madarak megették azokat a fejemen levő kosárból. 18 József ezt válaszolta neki: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. 19 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, de felakasztat egy fára, és madarak eszik le majd a húsodat. 20 Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett valamennyi udvari emberének, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: 21 a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, 22 a fősütőmestert pedig felakasztatta, úgy, ahogy József megfejtette az álmukat. 23 De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(23) „De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla.” (1Móz 40)
Pedig József megkérte, a lelkére kötötte a főpohárnoknak, hogy ne feledkezzen meg róla, amikor az általa megfejtett álom szerint jó dolga lesz. Megfeledkezett. És ez két év börtönben való maradást jelentett József számára. Azonban az emberi feledékenységből, hanyagságból, nemtörődömségből keletkezett bajokat maga Isten veszi uralma alá. Isten nem feledkezik meg az övéiről. Még ha a szülő meg is feledkezne gyermekéről, de az lehetetlen, hogy Istennel ez történjen (Ézs 49,15).
Így lesz ez József esetében is. Maga Isten alakítja úgy a körülményeket a fáraó udvarában, hogy a főpohárnok emlékezni fog Józsefre, és maga az Úr egyengeti az útját.
Tartsuk az emlékezetünkben, hogy Isten soha, semmilyen körülmények között nem ejt ki a gondolataiból bennünket. Számol velünk, sőt számít ránk. Eljegyeztelek magamnak – mondja egy másik helyen (Hós 2,21). Isten vigyáz ránk, mint sajátjára, a teremtés és a megváltás jogán.