„...gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” 2Kor 8,16–24
16 Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 17 Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. 18 Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19 Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. 20 Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 22 Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. 23 Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24 Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„...gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (21). A pontos és gondos elszámolás ad jó lelkiismeretet, ha rosszindulatú emberek támadnának minket. Fogadjunk örömmel munkatársakat ennek adminisztrációjához. Elsősorban Istennek tartozunk számadással, de a gyülekezet előtt is kötelezettségünk a beszámoló. Tiszta és átlátható pénzkezeléssel a látszatra is ügyeljünk, ne adjunk támadási felületet ellenségeinknek!
RÉ 248 RÉ21 683 • IÉ Gal 5,25–6,10 • Zsolt 100
Heti zsoltárének | 100 | E földön, ti, minden népek
Zsoltárdicséret | 173 | Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
„Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak” 1Móz 41,1–36
1 Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett. 2 Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. 3 De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé, 4 és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó. 5 Ismét elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron, 6 de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk. 7 A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy ez csak álom volt. 8 Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. 9 Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. 10 Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, 11 álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. 12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, 13 mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. 14 Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz. 15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. 16 József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak. 17 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. 18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között. 19 De hét másik tehén is előjött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat, mint ezek. 20 A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet. 21 Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem. 22 Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron, 23 de hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk, 24 és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni. 25 Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. 26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27 A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. 28 Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. 29 Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30 De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. 31 Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. 32 Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten. 33 Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. 34 Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében! 35 Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban! 36 Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(16) „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak” (1Móz 41,1–36)
Ez bizony nem egy kegyes fordulat József szóhasználatában, hanem olyan önazonosság, amely őt végigkíséri útján. Nemcsak arról van szó, hogy „az Úr Józseffel volt”, hanem arról a belső higgadt meggyőződésről: József csak annyit tud, csak azt képes elvégezni emberileg elvégezhető és afölötti mértékben, amit a vele levő Úr odaad neki. Ezt fontos tudni elsősorban neki magának, hiszen ha ebben megbillen, akkor kibillen abból az Úrral való közösségből, amely őt mindeddig minden körülmények között megtartotta: testvérei közül való kirekesztettségben, a pusztában – a kiszáradt kútban, a midjáni és izmáeli kereskedők kezében, Potifár házában, a börtönben, s most a fáraó házában.
De fontos ezt tudni a fáraónak is, hiszen ezzel kezd kibontakozni az Ábrahámnak adott ígéret: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12,3). Ezt vallja meg Pál apostol a későbbi időkben: „de Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1Kor 15,10).
Érdemes Isten valós jelenlétében élnünk, s ehhez mérten megvallani magunk és mások miatt az így meghatározott önazonosságunkat, ezzel együtt lehetőségeinket és örök életre érvényes életesélyünket.