„...gyengeségeimmel fogok dicsekedni” 2Kor 11,16–33
16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24 Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? 30 Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. 33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„...gyengeségeimmel fogok dicsekedni” (30). Furcsa szókapcsolat. Legtöbben az erejükkel, a munkájukkal, a sikereikkel és a tehetségükkel szoktak kérkedni, esetleg a származásukkal vagy a leszármazottaikkal. A gyengeség szégyen, titkolni kell. Aki sok szenvedésen megy át, és közben az őt erősítő Istenre mutat, az már nem erőtelen. Mivel dicsekedünk mi?
RÉ 345 RÉ21 711
Esti énekes imádság | 689 | Hálát adok néked, mennybéli Isten
„…Jöjjetek már közelebb hozzám…, azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. …Ne civakodjatok az úton!” 1Móz 45
1 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel. 2 Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. 3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. 4 József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek már közelebb hozzám! Erre aztán közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! 5 De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. 6 Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. 7 Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. 8 Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. 9 Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! 10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. 11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmi más, ami a tiéd. 12 Ti most saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. 13 Mondjátok el azért apámnak, milyen dicső dolgok történtek itt velem Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! 14 Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. 15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírva megölelte őket. Azután már beszédbe elegyedtek vele a testvérei. 16 A fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és szolgáinak. 17 Ezt mondta a fáraó Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére! 18 Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön élhettek. 19 Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! 20 Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek! 21 Izráel fiai így is cselekedtek. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és útravalót is adott nekik. 22 Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Benjáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. 23 Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának. 24 Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton! 25 Fölmentek tehát Egyiptomból, és megérkeztek Kánaán földjére apjukhoz, Jákóbhoz. 26 Megmondták neki: József még életben van, sőt egész Egyiptom fölött ő uralkodik! De Jákób szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. 27 Elbeszélték hát neki mindazt, amit József mondott nekik. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, Jákób megkönnyebbült. 28 Ezt mondta Izráel: Ennyi elég! Csakhogy él még József, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(4,5,24) „…Jöjjetek már közelebb hozzám…, azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. …Ne civakodjatok az úton!” (1Móz 45)
Felülmúlhatatlan pillanatok ezek. Nyilvánvalóvá lesz József személye, szándéka, a benne feltáruló lehetőség. Valóban a megváltó Jézus előképe, aki a teremtett világ egészére érvényesen mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan”
(Mt 11,28); „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn10,10).
Mindebből az látszik – József története végéhez közeledve –, hogy ő Isten jelenlétében önazonosságtudattal járta meg a nem maga választotta, de elfogadott, megértett útját. Nincs más megoldás, mint a megbocsátás, a bosszúállásnak, a gyűlöletnek a kizárása, és az Isten terve megvalósulásának való helyt adás. Ennek van összerendező, távlatokat megnyitó ereje. Ez lett a kegyelem útja az Újszövetség népe számára Krisztus által. És ennek van szép elkötelező ereje, úgy, amint József meghagyta a Jákóbért hazamenő testvéreinek nyilván az oda- és visszavezető útra érvényesen: „Ne civakodjatok az úton!” (24). Az egyház útja a kegyelem nyilvánvalóvá tételének útja, amelyen méltatlan a civakodás, az egyet nem értés, a gyűlölködés, torzsalkodás. A civakodást úgy lehet elkerülni, ha a megbocsátás és a visszafogadás hittudatosságában eddzük magunkat: „Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – ezt mondjuk, és alkalmazzuk is!