„... azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással,...” Tit 2,1–10
1 Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2 hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; 3 ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4 neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5 és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. 6 Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7 te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8 beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. 9 A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, 10 ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Egy megbetegítő, romlott környezetben különösen fontos a gyülekezet egészsége. Az egészségtudatosság lelki értelemben is odafigyeléssel kezdődik. Mindenekelőtt az egészséges tanításra való odafigyeléssel. Egy gyülekezeti arcképcsarnok tárul elénk: idősek, fiatal asszonyok, ifjak, szolgák. Mindenkinek megvan a sajátos hivatása, amelyre különösen oda kell figyelnie, nem feledve a kísértő, gyenge pontokat. Ma milyen részterületre irányítja a figyelmedet a Szentlélek, amellyel a teljes gyülekezet egészségéhez és bizonyságtételéhez hozzájárulhatsz?
RÉ 134 RÉ21 134
Napi zsoltár | 46 | Az Isten a mi reménységünk
„Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld.” 2Móz 9
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és így beszélj vele: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! 2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, 3 akkor megveri az Úr keze a mezőn levő jószágodat: a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat igen nagy dögvésszel. 4 De különbséget tesz az Úr Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem hullik el abból, ami Izráel fiaié. 5 Az időpontot is megszabta az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot az országban. 6 Másnap meg is cselekedte ezt az Úr, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el. 7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De konok volt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet. 8 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára! 9 Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban. 10 Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon. 11 A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek támadtak a mágusokon is meg minden egyiptomin. 12 De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta Mózesnek az Úr. 13 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, és mondd neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! 14 Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom meg udvari embereidre és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön! 15 Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy ki is pusztulhattál volna a földről. 16 De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön. 17 Ha továbbra is útját állod népemnek, és nem bocsátod el, 18 akkor én holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok le, amilyen nem volt még Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. 19 Most azért üzenj, hogy hajtsák be a jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van! Mert olyan jégeső támad, hogy elpusztul minden ember és állat, amely a mezőn marad, és nem megy haza. 20 Aki a fáraó udvari emberei közül megijedt az Úr kijelentésétől, biztonságba helyezte szolgáit és a jószágát. 21 Aki azonban nem szívlelte meg az Úr kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát. 22 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon egész Egyiptomban emberre, állatra és minden mezei növényre Egyiptom földjén. 23 Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az Úr Egyiptom földjére. 24 Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. 25 Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot egyaránt. A mező összes növényét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. 26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak. 27 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ez egyszer én vétkeztem! Az Úr az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk. 28 Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már ebből a félelmetes mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok. 29 Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld. 30 Tudom pedig, hogy te és udvari embereid még mindig nem féltek az Úristentől. 31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott. 32 A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek. 33 Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött tovább a földre. 34 De amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is meg udvari embereinek is. 35 Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, ahogyan megmondta az Úr Mózes által.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(29) „Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld.” (2Móz 9)
Az egyiptomi tíz csapás mind azt mutatja, hogy „az Úré a föld”. Ő teremtette, ő tartja fenn, és mindent megtehet vele. A természet erői kénytelenek engedelmeskedni neki. Ő ura a földnek és a víznek, az egészségnek és a betegségnek, ura a jó termésnek és a jégesőnek. Mindenünk, amink van, tőle van: ő táplál, gondoz és oltalmaz bennünket. Néha persze a természet erői mintha elszabadulnának. Viharok pusztítanak, szárazság teheti tönkre a termést, távoli tájakon földrengés dönti romba a városokat, vagy tűzhányók törnek ki. Ezek is mind az Úr hatalmára intenek bennünket. Arra, hogy ő képes előidézni ezeket a bajokat, de képes véget is vetni nekik. Az özönvíz is elapadt, amikor eljött az ideje. A tíz csapásnak is megálljt parancsolt az Úr, hogy mindenki lássa, „az Úré a föld”. Jézus le tudta csillapítani a háborgó tengert, mert Isten fiának még a szél és a tenger is engedelmeskedik. Ám Isten még a legkérlelhetetlenebb természeti erőnek, a halálnak is ura. Bár az látszólag nem ismer kivételt, és senkinek sem engedelmeskedik, Isten feltámasztotta Krisztust a halottak közül, és nekünk is feltámadást és örök életet ígért. Nem csak a föld tehát az Úré. Övé az életem, övé a halálom. És övé a feltámadásom és az örök életem is…