„...legyenek készek minden jó cselekedetre” Tit 3,1–7
1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. 2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. 3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. 4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, 6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„...legyenek készek minden jó cselekedetre” (1). A Krisztusban hívő ember jó cselekedetekkel mutatja meg háláját az Isten kegyelméből elnyert üdvösség (5) és örök élet ajándékáért (7). Sokféle jó cselekedetre van szükség az emberi kapcsolatok helyreállításához, de már a lelki hozzáállásunk is lehet „cselekedet”: a szelídségünk, a megértésünk, a békességre igyekvésünk (2). Istenünk emberszeretetének közvetítői lehetünk mi is (4).
RÉ 121 RÉ21 121 • IÉ Ef 5,15–20 • Zsolt 121
Az öt Sola | 311 | Csak egyedül a Szentírás
Heti zsoltárének | 121 | Szemem a hegyekre vetem
„… és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén…” 2Móz 11
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, és akkor majd elbocsát benneteket innen. Sőt nemcsak hogy elbocsát, hanem mindenestül elkerget benneteket innen. 2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket! 3 Az Úr pedig jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó udvari emberei, mind pedig a nép előtt. 4 Akkor ezt mondta Mózes: Így szól az Úr: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, 5 és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén – a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgálóleány elsőszülöttje meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttje is. 6 Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban; ehhez fogható még nem volt, és nem is lesz többé. 7 De Izráel fiaira még a kutya sem mer majd rámordulni, sem az emberekre, sem az állatokra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom és Izráel között. 8 Ezek az udvari embereid pedig mind lejönnek hozzám, leborulnak előttem, és ezt mondják: Menj ki te és az egész nép, amely téged követ! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól. 9 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában. 10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el országából Izráel fiait.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(5) „… és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén…” (2Móz 11)
Micsoda kincs, áldás a gyermek! És milyen büszke minden szülő az első gyermekére! Ma már az apák is gyakran ott vannak a szülőszobában, és átélik ők is a pillanatot, amikor felsír a gyermek. Minden gyermekáldásnak örülünk, de az első születését nem lehet soha elfelejteni. Micsoda makacsság, megátalkodottság kellett hát ahhoz, hogy Isten a fáraó ellen erre az utolsó, kegyetlen csapásra kényszerült! Izráel szabadságáért emberek fizettek elsőszülöttjeikkel. Drága véren kivívott szabadság volt ez, elsőszülöttek vérén megszerzett szövetség…
De a mi szabadságunkért is drága árat fizetett valaki: a saját elsőszülött Fiát áldozta fel az Isten. Minden ember bűnéért, a világ összes vétkéért emberi elsőszülött nem tehetett eleget. Mert a halál és a bűn sokkal makacsabb, mint bármilyen fáraó vagy emberi hatalom. Isten hát a saját Fiát küldte el közénk. Ő pedig alázattal vállalta értünk a halált a kereszten, hogy szabadok lehessünk. Hogy Isten népe, az ő egyháza legyünk. Az ő gyermekei, Krisztusnak pedig társai az atyai örökségben. Micsoda szeretet, micsoda áldozat ez! Drága véren kivívott szabadság, az elsőszülött vérén megszerzett szövetség…